15.~Szeretlek te hülye !~

-Te hülye vagy - rázta a fejét , majd elém lépett . Meglepődötten meredtem rá, mire haloványan elmosolyodott- Szeretlek, oké ?

Kissé megdöbbentem néztem bele a kék szemekbe , melyek most fájdalmasan csillogtak. Arcáról lassan alább hagyott a mosolygás, de ugyan olyan őszinteséggel nézett rám. Úgy éreztem nekem is ezt kéne tennem, őszintén elmondani mi folyik körülöttem, mért nem maradhatok...de féltem. Féltem, mert tudtam ,hogy elítél majd, tudtam, hogy nem fogja elhinni , őrültnek fog hinni. Így haloványan elmosolyodtam, majd lábujjhegyre emelkedve puszit nyomtam homlokára.

-Nem szabad - mondtam ki keserűen - Ne nehezítsd meg kérlek. Jobb mindenkinek ha elmegyek...

-Nekem nem jobb fogd már fel ! - mordult rám dühösen, mire tettem egy lépést hátra.

-Fogalmad sincs mekkora kárt okoztam - ráztam a fejem - nem akarok még ennél is nagyobbat ! Elmegyek !

Megfogtam bőröndömet, majd felállítottam a földről. Niall ledermedten figyelte, ahogy idegességem nem leplezve visszadobáltam belé a ruhákat. A cipzár most könnyen húzódott be, mintha tudta volna, most nem jó az idegeimmel játszani. Elszánt voltam, ugyanakkor dühös és kétségbeesett.Nem maradt már senkim, Mia biztosan elpártol mellőlem, ha megtudja mit tettem. Egyedül leszek, Niallon kívül tényleg nincs senkim...

-Megsem hallgatsz ! - szólalt meg hirtelen a szőke fiú, majd idegesen folytatta - Elhiszem, hogy valami furcsa , idétlen dolog miatt ártasz nekem, elhiszem, hogy bajt okozol , hogy az én érdekemben akarsz elmenni. De ez az én döntésem is, hogy vállalom-e azt a nagy bajt vagy sem ! És nem érdekel semmilyen hülye kitaláció, azt sem ha miután elmész beállít két csuklyás ürge, és az életem kérik ! Azt akarom, hogy maradj legalább addig, amíg tudsz, nem hagyom, hogy elmenj. Ha kell odakötözlek az ágyhoz is !

Ledermedten meredtem a fiúra, kinek elszántságát látva tényleg elhittem, hogy képes akár az ágyhoz is odakötözni. Tiltakozni akartam , rázni a fejem, ellentmondani. Kiabálni, is elérni, hogy elengedjen ,mert úgy a legjobb mindenkinek...de mégsem tettem. Kezeim nem mozdultak , arcomra ráfagyott a döbbenet. Csak guggoltam a bőröndöt szorongatva, vártam mikor szedem össze minden erőm, hogy ellenszegüljek. De az erőm cserbenhagyott...Bekellett látnom, nem tudok mit tenni. Túlságosan fáj elveszteni, pedig ez elkerűlhetetlen volt pontosan tudtam ,mégsem készültem fel rá soha.
Ajkaim alig észrevehetően gördültek feljebb , szemeimbe könnyek gyűltek. Felálltam, majd futva a fiú nyakába vetettem magam. Szorosan öleltem át nyakát, kezei gyengéden ölelték át derekam. Könnyeim utat törtek , majd végigfolytak arcomon. Nem ellenkeztem, nem töröltem le , inkább hagytam hagy tegyék dolgukat... mert most nem fájdalmamban sírtam.

-Szeretlek te hülye - motyogta hajamba.

-Én is szeretlek - öleltem rendíthetetlenül, nem akartam elengedni.

Óvatosan tolt el magától, majd elmosolyodott. Ujjával  letörölte könnyeimet , majd eltűrte hajam, mely már egy ideje elhomályosította látásom. Mosolyogva hajoltam közelebb , ajkaim mohón kaptak övéi után, kezemmel hajába túrva húztam magamhoz közelebb. Elmosolyodott, mire az én ajkaim is felfelé görbültek. Kezeit szorosan derekam köré fonta , úgy ölelt, mintha most tehetné meg utoljára. Minden érzésem próbáltam átadni, a fájdalmat , a tehetetlenséget, a szenvedélyt és a szerelmet, melyhez foghatót még sosem éreztem. Ajkai édesen ízlelgették enyémeket , kezei fenekemre vándoroltak. Lábam dereka köré fontam , így már csak ő tartotta könnyű súlyomat. Éreztem a testéből áradó hőt , szemei pajkosan csillantak meg ,lassan indult meg az ágy felé, majd óvatosan letett rá. Fölém tornyosulva esett újra ajkaimnak , lábaimat még mindig dereka köré fonva húzódtam hozzá közelebb. Szívem hevesen vert, mint még talán soha, és ebben a pillanatban teljesen elfelejtettem ki is vagyok valójában...


Fáradtan fordultam át a másik oldalamra, mire szerencsésen egy testnek ütköztem. Ijedten nyitottam ki szemeimet, mire Niall meglepődött arcával találtam szembe magam.Pár percig farkasszemet néztünk, majd a fiú halkan felnevetett.

-Bocsi - csúsztam volna vissza az én tér felemre, de megragadott, és szorosan magához húzott.

-Nem mész sehova - duruzsolta a fülembe, mire jóleső borzongás futott végig karomon.

Ezt Niall is észrevette, és elégedett mosollyal nyugtázta, mit vált ki belőlem. Mosolyogva fúrtam arcom vállába , miközben beszívtam férfias illatát. Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem, a hasamban folyamatosan repkedtek a pillangók, mely kezdett nagyon idegesíteni. Nem gondolkodtam míg vele voltam, egyszerűen csak élvezni akartam minden vele töltött pillanatot. Nem rágódtam a jövőn, a döntéseken, melyeket még meg kell hoznom, sem a sorsomon. Csak magamat adtam és éltem a pillanatnak, mely nem sokszor adódott életem során.

-Akkor áll még a kori ? - kérdezte lágy hangon.

-Sosem korcsolyáztam még - ismertem el szégyenlősen.

-Megtanítalak , nem lesz baj - nyugtatott meg, miközben végigsimított karomon.

-Tudom - nevettem fel halkan, majd tekintetem feljebb emeltem.

Mélyen néztem csillogó szemeit, és azt hiszem elvesztem kékségükben. Szőke haja kuszán állt ide oda, arca nyúzott volt, mégis olyan életerő és vidámság áradt belőle. Még ilyenkor is tökéletes volt...
Kicsit feljebb csúsztam , majd forró csókot nyomtam ajkaira. Épp húzódtam volna el, de nem engedte. Szorosan ölelte derekam , mire felnevettem.

-Jól van elengedhetsz - mosolyogtam, mire halkan felnevetett.

-Szeretnéd mi ? - kérdezte pajkosan, majd ajkait enyémeknek nyomta.

Gondolkodás nélkül csókoltam vissza, kezeimet mellkasán pihentettem. Hirtelen sokat sejtető mosoly ült ki arcára, majd hirtelen hátamra fordított és fölém tornyosulva nyakam kezdte puszikkal behinteni. Nevetve próbáltam lelökni magamról, mire újabb módszerhez folyamodott. Nemsokára már  fulladozva a nevetéstől próbáltam elhárítani , hogy tovább csikizzen, de úgy tűnt eredménytelenül.

-Niall, fejezd be ! - nevettem, de a fiú úgy tett mintha nem is hallotta volna -Komolyan mondtam !

Végre elengedett, majd nehezen ugyan de le is mászott rólam.  Megragadtam a párnám, majd nevetve a fejéhez vágtam , melyet hitetlenül vett tudomásul. Felültem az ágyon , majd beletúrtam valószínűleg égnek álló , sötét hajzuhatagomba. Úgy gondoltam ideje lenne felkelnem és rendbe szednem magam, ahogyan Niallnak is, így nagyot sóhajtva rávettem magam, hogy végre kibújjak a takaró melegéből, ám úgy tűnt a mellettem álmosan elterülő fiú ezt nem így gondolja.

-Hova , hova ? - kérdezte rekedtes hangján , miközben ajkait egy nagy ásítás hagyta el.

-Lezuhanyzok - jelentettem ki, és épp léptem is volna le a hideg parkettára, ám visszarántott.

Mosolyogva terültem el újra az ágyon, és hagytam, hagy öleljen át izmos karjaival. Nem mondta ki hogy szeret , hogy nem akar elveszíteni, még is tudtam. Minden egyes mozdulatával , és rezzenésével ezt sugározta , ahogy átölelt, megcsókolt, vagy egyszerűen csak hozzámért, szívem hevesebben vert, karom libabőrös lett, és én nem értettem mi történik velem.

-Itt akarsz hagyni ? - játszotta a sértettet, miközben ügyelt rá, nehogy szabadulni tudjak öleléséből. Nem mintha annyira harcoltam volna ellene...

-Hogy tanítasz meg korcsolyázni, ha nem indulunk el ?- érveltem szerintem egész meggyőzően.

-Emiatt egy percig se aggódj - nyomott puszit homlokomra, majd elengedett.

Mosolyogva engedtem el karját, melyet eddig oly bőszen szorongattam, majd kikecmeregtem az ágyból. Felkapkodtam ruháimat a földről, majd amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe sliccoltam. A forró víz kényeztetően folyt végig testemen, miközben gyorsan próbáltam megmosakodni. Kezembe nyomtam a sampont, majd finoman beledörzsöltem hajamba. Miután leöblítettem , úgy döntöttem nem pazarolom tovább a vizet, így kiléptem a kabinból, majd törölközőbe bugyoláltan kiléptem a helyiségből. Niall édesen szuszogott továbbra is az ágyban, úgy tűnt kiélvezi minden percét annak, hogy szabadnapjuk van. Magamra kaptam fekete farmerem, és egy hosszú ujjú , bő fehér pólót. Kedvenc kisautós papucsomban siettem vissza a fürdőbe , ahol hipergyorsasággal megszárítottam hajam, ami így hullámosan omlott vállamra.

-Niall kellj fel - álltam meg az ágy szélénél  , mivel feltűnt, hogy az említett fiú még mindig lustálkodik.

-Inkább te gyere ide - mosolyodott el , mire határozottan megráztam a fejem.

-Ha csinálok reggelit hajlandó vagy lezuhanyozni ? - folyamodtam végső módszeremhez , mire a fiú szeme felcsillant.

Szinte kipattant az ágyból, és mire észbekaptam már be is csukta maga után a fürdő ajtaját. Fejemet ingatva nevettem fel, majd megindultam a konyhába. Érdeklődve kukkantottam be a hűtőbe és , mint azt megszokhattam, dugig volt étellel. Mivel jobb ötletem nem támadt hirtelenjében, úgy gondoltam talán Niall is beéri a szendviccsel , ezért neki is láttam elkészítésének. Magamnak egyet szántam, ám ismertem már annyira a fiút, hogy tudjam, neki 2 dugigpakolt szendvics sem elég , így még javában gyártottam az ételt, mikor Niall megjelent az ajtóban.

-Angyal vagy - lépett mögém, kezeit szorosan összefonta derekamon.

Mosolyogva fejeztem be a reggeli készítését, mire Niall rögtön el is vette az egyiket, majd egy tányérral letelepedett az asztalhoz. Én is helyet foglaltam mellette, majd nekiláttam reggelim elfogyasztásának. Ahhoz képest, hogy én mennyit szenvedtem az elkészítésével, Niall pár perc alatt megette mind a 3 szendvicsét. A tányérokat a mosogatóba helyeztem, majd követtem a fiút, aki az előszobába indult.

-Mehetünk ? - kérdezte aranyos mosollyal arcán.

Beleegyezésem azzal jeleztem, hogy magamra kaptam kötött pulcsim, majd fekete csizmám. Niall hamarabb elkészült, mivel sapkám felvétele kisebb gondot okozott frissen mosott hajam miatt. A fiú kinyitotta az ajtót, majd illedelmesen előreengedett. Arcom hűvös téli szél csapta meg, nyakam idétlenül húztam be, elrejtve ajkaimat sálamba. Niall bezárta az ajtót, majd mellém lépett, kezeinket összekulcsolva indult meg a kocsi felé. Mosolyom már már idétlenül virított arcomon, kezdett idegesíteni . Ennek gondolatára halk nevetés hagyta el ajkaimat, mire Niall is elmosolyodott, bár szerintem ő sem tudta min. A kocsi szélsebesen suhant London forgalmas utcáin, elmélyülten figyeltem az égőkkel díszített házakat , és fákat. Az udvarokról hóemberek mosolyogtak vissza rám , kisgyermekek szaladgáltak és hógolyóztak. Eszembe jutott a délután, mikor végre én is elfelejthettem gondjaim, mikor végre újra kisgyermek lehettem. Elmémbe férkőztek az emlékek, a kisfiú mosolygós szeplős arca, a hógolyók, a csaták, az esések. A nevetések, melyek talán még sosem hagyták el ennyire önfeledten ajkaimat. Az ígéret, melyet a kisfiúnak tettem, miszerint még visszajövök...azóta sem tettem meg, és talán a szíve legmélyén a kisfiú is sejti, hogy mi már nem fogunk találkozni.

-Minden rendben ? - fordult egy pillanatra felém Niall, majd tekintetét gyorsan visszaszegezte az útra.

-Persze - mosolyodtam el halványan, majd újra az ablaknak döntöttem arcom.

A házak tetejét fehér hó födte , a parkokban vígan játszadoztak a gyerekek, és olykor felnőtteket is megpillanthattam. Mindenki boldog volt, önfeledten szórakozott. Úgy éreztem egy álomba csöppentem, hisz nem lehet minden ennyire tökéletes. Ez a valóság, és nem egy film, itt nincs minden rendben, nem minden nap ébredünk mosolyogva. Idétlenül csíptem meg magam, de nem..nem álmodtam. Ajkaim felfelé görbültek, pillantásom a fiúra esett, aki ezt észrevehette, mert tekintetét felém kapta. Elmosolyodott, majd lassítani kezdett. Tekintetem az utcára kaptam, mire egy parkolót pillantottam meg, ám a várt tömeg elmaradt. Egyetlen egy kocsi sem szúrta szemem , a fehér épület, mely előtt leparkoltunk úgy tűnt egyedül árválkodik.

-Hogy, hogy nincs itt senki ? - adtam hangot értetlenkedésemnek.

-Mivel elintéztem - állította le a motort, majd mosolyogva felém nézett - Az egész pályát kibéreltem, így senki sem fog kinevetni, ha elesel.

-Könnyű a kisebbet bántani - emeltem fel a hangom megjátszott sértetséggel .

Niall elmosolyodott,majd közelebb hajolva puszit nyomott ajkaimra. Izgatottan szálltam ki a kocsiból, már a tudat, miszerint itt vagyok is boldogsággal töltött el. Elindultam a fiú oldalán a bejárat felé, miközben próbáltam nem elesni a nagy hóban. Beérve jólesően sóhajtottam fel, a meleg azonnal átjárta testem. Niall a pénztárhoz sietett, majd beszédbe elenyedett az eladóval. Addig én izgatottan pillantottam be az üvegajtón, ami mögül rálátásom nyílt a szabadtéri pályára. Örömömben majdnem ugrottam egyet, de mivel mások is voltak a helyiségben jobbnak láttam nem leégetni Niallt, így inkább csak magamban ujjongtam.

-Jössz Noah ? - szólított meg Niall, mire mosolyogva elébesiettem.

A fiú kinyitotta nekem az ajtót, ami egy hosszú folyosóra nyílt. Mivel fogalmam sem volt merre kéne menni előreengedtem a fiút, aki készségesen indult meg előre. A 4. ajtónál azonban megtorpant, majd a kulcsot, melyet eddig kezében dobált a zárba illesztette, mely halkan engedelmeskedett. Követtem őt az öltözőbe, ahol székek , fogasok és szekrények sorakoztak. Niall az egyik szekrényhez lépett , majd kérdőn fordult felém.

-Hányas lábad van ? - kérdezte, miközben kezével már keresgélni is kezdett a sok korcsolya között.

-Hányas lábam van ? - kérdeztem vissza, majd zavartan felemeltem lábam, és megnéztem csizmám alját - 37.

-Megkellet nézned a cipőd ? - mosolyodott el, majd előkeresett nekem egy 37-es méretű korcsolyát.

-Nem tudtam fejből - motyogtam zavartan, miközben elvettem tőle a korcsolyát.

Niall letelepedett mellém a padra, majd cipőjét kezdte leszedni lábáról. Követtem példáját, majd kíváncsian lestem, hogy is kell becsatolni a korit, mivel jelen pillanatban fogalmam sem volt róla. Mikor nagy nehézségek árán nekem is sikerült rendesen felvennem a lábbelit, Niall a szekrénybe zárta cipőinket, majd segítőkészen felém nyújtotta karját.

-Köszönöm - motyogtam hálásan, miközben megpróbáltam felállni.

Azt hittem ennél nem lesz nehezebb  a jégen , és pár perc múlva, majd mint egy profi korcsolyázó siklok majd...igen, gondoltam én! Csakhogy , mint azt Niall gonoszul megjósolta , ügyetlenül csetlettem botlottam, megállnom is komoly gondot okozott. Míg én egyensúlyom megtartásával bajlódtam, Niall jót szórakozott rajtam. Ő biztosan mozgott a jégen , ide oda cikázott, még hátrafelé is ment neki, ezzel szemben én megállni nem tudtam.

-Azt mondtad segítesz ! - emlékeztettem kétségbeesve, féltem, hogyha nagyot esek az fájni fog.

-Itt vagyok , nyugi - siklott mellém, ám szája szegletén ott bujkált a mosoly, mely elárulta, hogy még mindig jót szórakozik rajtam.

Megkönnyebűlten kapaszkodtam belé, rögtön biztonságba éreztem magam erős karjaiban. Lassan indultunk el , és míg Niall kedvesen oktatta, hogyan is kéne haladnom, én erősen koncentrálva figyeltem szavait. Nem mondanám, hogy hamar, de 1 óra múlva már segítség nélkül siklottam én is a fiú mellett. Azért nekem még nem ment a hátrafelé siklás, de dolgoztam rajta.

-Azért óvatosan - mosolygott rám, mikor látta, hogy túlságosan is begyorsítottam.

-Mért , kezdek végre belejönni -mosolyogtam rendíthetetlenül.