2013. október 22., kedd

11.~Felejts el !~



James arca lefagyott , szemében félelem tükröződött. Visszafojtott lélegzettel vártam reakcióját , agyam folyamatosan kattogott. Tudtam, hogy igazam van, de még mindig nem akartam elhinni...hisz lehetetlen , Kim több , mint 3 éve meghalt !

-Noah, figyelj ...- tárta szét a karját.

-Hogy lehettem ilyen hülye ? - fakadtam ki, meg sem várva magyarázkodását. Kiszámíthatatlan állapotban kezdtem el járkálni - Végig hittem neked ! Azt hittem tényleg a barátom vagy , mindig velem voltál ! Mégis, hogy...hogy történt ez ? Hogy jutottál ki a földre ?

-Figyelj már rám egy kicsit ! - kiáltotta el magát, mire megálltam .

Zavartan meredtem rá , felkészülve a lehető legrosszabbra is, ám James csak tehetetlenül állt, kereste a szavakat.

-Ezt úgysem értenéd ! - szólalt meg végül.

-Most már semmit sem értek megnyugodhatsz - vetettem neki - De mért én ? Mért engem csaptál be ? Mire kellettem neked ?

-Nem lehetne, hogy elfelejtsd , azt amit , most hallottál ? Hogy elfelejts ? - kérdezte kétségbeesve.

-Sok mindent elfelejtettem már, ezt nem fogom ! - emeltem meg a hangom .

James arca elkomorodott, szemében furcsa érzések kavarogtak. Azonban én továbbra is értetlen maradtam, számomra még tisztázatlan maradt ez az ügy.

-Minden hazugság volt , ugye ? - néztem rá.

-Nem ! - jelentette ki, mire értetlenül meredtem rá - Noah, én miattad csináltam !

-Miattam ?! - nevettem fel megrökönyödve.

-Csak megakartalak védeni ! - nézett rám könyörögve.

-Megvédeni ? - akadtam ki végleg- Ugyan mitől ?! Legalább valami jobb hazugságod lenne !

-Nem vagyok egy olyan érzéketlen lény, mint hiszed ! - emelte meg ő is a hangját - Én tényleg szerettelek ! Még mindig a legjobb barátod vagyok !

-Csak voltál... - ejtettem ki ezt a két szót, melyet már oly rég tartogattam - Számomra már nem vagy több azoknál ! Ugyanolyan mélyre süllyedtél , nem vagy több, mint egy folt az életemben !

-Te sem vagy különb - váltott hirtelen gúnyos hangnemre - Ugyanolyan vagy, mint azok . Elhiteted Niallal, hogy mennyire szereted, aztán 8 nap múlva...hoppá , nem leszel sehol !

Megrökönyödve néztem farkasszemet a fiúval, elég nehezen hittem a fülemnek. Eltartott pár percig , míg felfogtam, majd egyszerűen hátat fordítottam , és elindultam .

-Noah ! - hallottam meg még hangját.

-Csak felejts el ! - fordultam vissza, majd futásnak eredtem.

Testem halványodni kezdett futás közben, majd végleg eltűntem. Mikor kinyitottam a szemem Niall háza előtt találtam magam. Feldúlt állapotban masíroztam át a kerten, majd belöktem az ajtót.A ház csendes volt csak hangos , kétségbeesett dühöngésem vert vízhangot. Lerúgtam a csizmám, majd a konyhába siettem. Idegesen löktem a széket a polc alá, majd felállva rá , leszedtem magamnak egy poharat. Kiengedtem a vizet , majd a poharat a csap alá tartva megtöltöttem a poharam. Ezután csend telepedett a házra, csak a csap egyenletes csöpögése hallatszott.
Fogalmam sem volt mit kellett volna tennem, de jelen esetben a menekülés tűnt a legjobb megoldásnak. Elakartam felejteni , mindent , amit megtudtam, de legfőképpen Jamest...
Még mindig feldúltan csoszogtam a nappaliba, majd levetődtem az ágyra. Tekintetemmel a távirányítót kezdtem kutatni , ám hamar rájöttem, hogy az a tv mellett van. Nagyot sóhajtottam, aztán mégis inkább csak egy csettintéssel intéztem el a dolgot. A távirányító felemelkedett a helyéről, majd egyenletes ütemben indult meg felém. Gyorsan elkaptam, mielőtt még leesett volna, majd lustán bekapcsoltam. Mivel nem voltam hozzászokva ezekhez a csatornákhoz, és műsorokhoz, érdeklődve kezdtem kapcsolgatni. Érdeklődésem azonban pár perc múlva alább hagyott, látva, hogy nincs semmi nézhető műsor ezeken az adókon. Végül az egyik zene csatornánál állapodtam meg. Kényelmesen elterültem a kanapén, és egy idő után arra lettem figyelmes, hogy szemeim nehezedni kezdenek. Lustán pislogtam párat , ám a fáradtság ellen nem tudtam mit tenni. Szemeim lecsukódtak...


Mikor újra kinyitottam szemeimet , már csak az üres, fekete tv-vel találtam szembe magam. Furcsállva néztem végig a barna takarón, nem emlékeztem, hogy betakaróztam volna. Fülem halk dudorászás csapta meg, majd megjelent az ajtóban Niall. Mikor észrevette, hogy fent vagyok elmosolyodott, és elindult felém.

-Jót aludtál ?- huppant le mellém szó nélkül.

-Azt hiszem... - ültem fel - Te takartál be ?

Niall arcán gyermeki mosoly terült el , amit igennek vettem. Mosolyogva hámoztam ki magam a puha takaró fogságából , majd kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat. Niall elmélyülten meredt maga elé, majd hirtelen felragyogott az arca. Idétlenül mosollyal az arcán nézett felém, mire összeráncoltam a homlokom.

-Min vigyorogsz ? - nevettem fel.

-Nincs kedved kiruccanni egy kicsit ? - nézett rám sokatmondóan, majd felpattant, magával rántva engem is.

-Mi ? Hova ? - értetlenkedtem, miközben elindultam utána az emeletre.

-Elég annyi, hogy rakj el fürdőruhát és törölközőt is - mosolygott rendíthetetlenül, mire teljesen elképedtem.

-De hát tél van! - értetlenkedtem.

-Igen - mosolygott, majd szépen betuszkolt a szobába.

Pár percig furcsállva álldogáltam, majd megrántottam a vállam . Izgatottan vetettem rá magam a bőröndömre , és kezdtem kutatni a fürdőruhát...vagyis reméltem azt is varázsoltam bele. Megkönnyebűltem lélegeztem fel, mikor végre kezem ügyébe akadt a fehér ruhadarab. Kerestem egy törölközőt , és  papucsot is , majd ezeket beraktam egy kistáskába. Épphogy kész lettem, mikor Niall dugta be a fejét a szobába.

-Kész vagy ? - kérdezte, mire lehetetlenül megráztam a fejem.

-Igen - kaptam fel a táskám, majd elindultam a fiú után.

Mire leértem , Niall már a kabátját akasztotta le a fogasról. Hitetlenül meredtem rá, mire felhúzta a szemöldökét.

-Te aztán izgatott vagy - mosolyodtam el .

Niall halkan felnevetett, majd szájára húzta a kabátját. Táskám után nyúlt, majd intett egyet, miszerint siessek , majd el is tűnt az ajtóban. Gyorsan magamra rángattam a bakancsom, majd felkaptam a kabátom, és a sapkám a fejemre húzva elindultam a fiú után. A téli szél teljesen átjárta testem, ezért sietősen pattantam be a kocsiba, mellyel Niall már kiparkolt . Kezeimet idétlenül rejtettem el kabátom ujjában, melegítve magamat. Niall gyorsan felkapcsolta a fűtést, majd kikanyarodott az utcából. Nemsokára meleg árasztotta el a kocsit , átmelegítve testem. Mosolyogva figyeltem az elsuhanó tájakat, melyek egyre idegenebbel lettek.



-Hol vagyunk ? - néztem körbe , mikor Niall leparkolt.

Egy nagy épület előtt találtam magam , a parkolóban megdöbbentően sok kocsi parkolt. A bejáratnál emberek ácsorogtak, voltak akik épp bementek, de a többség épp most készült elindulni. Érdeklődve szálltam ki , majd megkerültem a kocsit, hogy kivegyem a táskám.

-Csúszdapark - mosolyodott el, majd kinyitotta a csomagtartót.

-Komolyan ? - lepődtem meg, majd mosolyogva Niall karjaiba fészkeltem magam -Nem félsz, hogy  ilyen sokan vannak ?

-Már elintéztem - legyintett, mire elengedtem.

Elvettem a táskám , majd sapkám a fejemre húzva megkerültem a kocsit. Niall fejére húzta  a kapucniját, majd megfogva kezem, elindult a bejárat felé. Próbált nem feltűnést kelteni, ami sikerült is, csak pár értetlen, gondolkodó tekintet akadt meg rajtunk, ám senki sem jött rá, hogy ki ő. Míg Niall megvette a jegyeket, én érdeklődve kezdtem figyelni, az egyik csúszdát, melyet látni lehetett . Soha életemben nem voltam ilyen helyen, csak remélni tudtam, hogy úszni azért tudok.  Mikor végre bejutottunk , izgatottan kerestem meg a szekrényem , mely nem messze volt Niallétól. Az öltöző kezdett kiürülni, mintha záróra lenne, azonban, mire kiléptem az öltözőkabinból, már szinte senki sem maradt. Niall épp a szekrénybe pakolta a táskáját, mikor megpillantott. Arcán mosoly terült el , mire inkább én is elhelyeztem a cuccaimat. Mikor mindketten kész lettünk, együtt indultunk meg a fürdő felé.

-Hogy csináltad, szinte kiürült a hely ! - lepődtem meg, mikor beértünk.

-Nem nehéz rávenni az embereket - legyintett, majd izgatottan elmosolyodott - Hol kezdjük ?

-Valami kisebbnél - húztam össze magam, mire Niall felnevetett.

Izgatottan indultam el egy , számomra egyszerűbb csúszdához, mire Niall is követett. Odaérve azonban furcsán vettem tudomásul, hogy valami úszógumival kell csúszni.

-Inkább nézzünk meg valami mást - fordultam vissza, de Niall megragadta a karom.

-Úgyis kipróbálod előbb utóbb - nevetett, majd felkapott két gumit.

Félve indultam meg utána a lépcsőn , leplezni sem tudtam izgalmam. Rátett egy lapáttal, hogy a csúszda ugyan nyitott volt, de egy barlangon át vezetett. Niall felém nyújtott az egyik sárga gumit , majd izgatottan megállt a csúszda előtt. Én is beálltam mellé , mire Niall rám mosolygott, majd egy nagy ugrással elindult. Ráültem a gumira, majd nagy nehezen én is elindítottam magam. A víz az arcomba csapott , majd sebesen suhantam a fiú után. Kezdeti félelmem elmúlt, nevetve figyeltem, ahogy bekanyarodok. Hangos üvöltözést, majd csobbanást hallottam, mire hangosan felnevettem...Niall már leért. A gumi hirtelen begyorsított, majd pár másodperc múlva az arcomba csapott a víz. Megkönnyebűlten vettem tudomásul, hogy sikerült rajta maradnom , ám leszállnom így is le kellett.

-Na ? - mosolygott Niall, mikor kikecmeregtem a medencéből.

-Ez nagyon jó - nevettem, mire Niall sokat tudóan bólintott.

-Én megmondtam - mosolygott , mire óvatosan oldalba böktem- Van ennél jobb is.

-Fedettben nem megyek - jelentettem ki azonnal.

-Szinte csak fedett van - rakta le a gumit, mire én is követtem a példáját.

-Akkor sem - erősködtem, lerítt rólam, hogy félek.

-Együtt ? - indult el.

Nem válaszoltam, csak gyorsan utána iramodtam. Lépteink nagyokat placcsantak a vizes tócsákban, míg elértünk a következő csúszdához. Niall felkapott egy kettes gumit, majd aranyos mosollyal az arcán nézett rám. Nagyot sóhajtottam, majd inkább elindultam a lépcsőn, csakhogy ne lássam győztes mosolyát.

-Nincs itt valami lift ? - kérdeztem nyúzott hangon, mikor már a 7. lépcsőfordulóban fordultunk be.

-Az tényleg jól jönne - értett egyet.

-Mégis ,milyen magas ez a csúszda ? - néztem körbe , ám a falakon kívül nem sokat láttam.

Fáradtan lépkedtem, mire végre megpillantottam a csúszdák nyílásait. Izgatottan néztem hátra , majd bevártam Niallt, aki rögtön elindult a középen lévő csúszdához.

-Szállsz előre ? - mutatott a gumira , mire bólintottam.

Óvatosan léptem be a nyílásba, majd ügyetlenül elhelyezkedtem. Niall is beszállt mögém, majd mikor elhelyezkedett meglökte a gumit, ami elindult a sötét járatban. Ijedten kerestem meg kezét, azt sem tudtam hol vagyok , csak a dülöngélésből következtettem helyzetünkre.

-Ez sötét ! - sikítottam, mire Niall felnevetett.

Halovány fényt pillantottam meg az egyik kanyarban, majd nemsokára világító körök övében találtam magam. A gumi sebesen suhant, miközben Niall nagyokat kurjongatott.

-Uramisten ! Hogy vettél rá erre ? - kiabáltam

-Nem volt olyan nehéz - emlékeztetett , mire végre elmosolyodtam.

Újra sötétség borult a csúszdára, ám már kezdtem megszokni, ezzel együtt élvezni is. Mosolyogva kiáltottam is egyet, mire Niall is utánozott. Hirtelen gyorsulni kezdett a gumi, majd megpillantottam a kijáratot. Gyorsan csapódtunk bele a vízbe , egyenesen a medence végéig siklottunk. Nevetve dőltem hátra , majd végre elengedtem a fiú kezét, melyet egész idáig szorongattam.

-Megyünk még ? - kérdezte Niall .

-Persze - kecmeregtem ki a gumiból a vízbe- Kezdek belejönni !

2013. október 13., vasárnap

10.~Volt egyetlen igaz szavad ?~







A szoba sötét volt , csak a függöny résein beszűrődő halovány fény világított....este volt. Halk szuszogás törte meg a csendet , mely kételyekkel töltötte be a lelkem. Bizonytalanul tettem egy lépést , ám lábaim nem értek a földhöz . Furcsállva emeltem meg a kezem , melyen át láttam a padlót....csak árnya voltam önmagamnak . 
Hangtalanul lebegtem az ágy széléhez , ahol egy alak aludta az igazak álmát. Arcát mélyen a párnába fúrta, így ismeretlen maradt számomra. Kezemmel végigsimítottam karján, melyet ugyan nem érezhetett, ám jelenlétem érzékelhette. Mocorogni kezdett , majd átfordult a másik oldalára, így végre megpillanthattam arcát. Kezeim szám elé kaptam, ám hamar le is engedtem...nem hallhat.
Feszülten meredtem a gondterhelt arcra, mely talán nem is aludt már olyan mélyen...Kim !
Az ajtó halk nyikorgással nyílt ki mire fejem odakaptam. Egy alak körvonalai rajzolódtak ki a sötétben, majd az ajtó halkan becsukódott. Furcsa érzés kerített hatalmába , lélegzet visszafolytva vártam, hogy végre a fény hatókörébe érjen. 
Kim is megérezhette az alak jelenlétét, mert szemei felnyíltak , majd rémülten felült az ágyon.

-Ki az ? - kérdezte halk, rekedtes hangon.

Az illető nem válaszolt, csak lassú léptekkel közeledett a lány felé, kinek szapora szívveréseit még én is meghallottam. Az alak egyre közelebb ért, mire bennem is fokozódott az izgalommal vegyes félelem.
Mintha csak valami misztikus erő lett volna  a légkörben , a függöny hirtelen leszakadt , a szobát pedig fény árasztotta el. Kim arca eltorzult , ajkait halk, kétségbeesett sikoly hagyta el.
Ezzel egy időben én is felsikoltottam , szemeimbe pedig könnyek szöktek...nem, ez lehetetlen ! Nem lehet ! A férfi gúnyosan felnevetett , szemeiben gonoszság csillant. Fekete csuklyája meglebegett, majd egy nagy lépéssel az ágynál termett. Hangos , rettegő  sikoly töltötte  be a szobát, majd hirtelen elsötétült minden...


Szemeim kipattantak, hirtelen ültem fel az ágyon. Niall ijedten kapta rám a tekintetét, melyben aggodalom csillant. Szaggatottan vettem a levegőt, szinte kapkodtam . Fejem lüktetett, szívem vad ütemben kalapált. Testem remegett , éreztem, ahogy a könnyek rászáradnak arcomra...ez nem álom volt !

-Noah, jól vagy ? - csúszott feljebb az ágyon , kezét bíztatóan enyémre tette.

-Elaludtam ? - kérdeztem halkan , alig érthetően.

-Nem egészen...- húzta el a száját - Elájultál !

-Mi ? - kaptam rá a tekintetem zavarodottan.

-Lefektettelek , és kimentem, hogy hozzak valami borogatást , de mire visszaértem... - magyarázott, majd aggódva rám nézett - Forgolódtál , majd felsikítottál !

Frusztráltan húztam fel lábaimat törökülésbe , homlokom kezemnek támasztottam. Nem álom volt , több...mint egy látomás, egy emlék, melyet mindenki elfelejtett . Beletúrtam hajamba, majd gyorsan letöröltem könnyeimet. Szívemre fájdalom és keserűség telepedett.  Ez akkor is lehetetlen...

-Későre jár, nem akarlak feltartani - emeltem rá a tekintetem , majd haloványan elmosolyodtam.

-Noah - rázta a fejét hevesen - Nem úgy tűnsz, mintha jól lennél !

-Jól vagyok... - suttogtam , majd halkan felnevettem .

-Szerintem is röhejesen hazudsz - bólintott mosolyogva, majd felpattant.

Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy eltűnt az ajtó mögött, majd pár perc múlva újra megjelent, kezében a párnájával, és paplanjával. Szó nélkül ledobta az ágyamra az ágyneműket , majd szépen elrendezgette a párnáját , figyelmen kívül hagyva döbbent arckifejezésem.

-Niall ... ? - húztam fel a szemöldököm, mire a szőke fiú végre felém fordult.

-Nem hagylak egyedül, túl frusztrált vagy ! - nézett rám parancsolóan.

-Jól vagyok, nem kell rám vigyázni ! - horkantam fel, mire Niall csak megrázta a fejét.

-Ha akarod , ha nem, én itt alszom veled ! - erősködött, majd lehuppant mellém.

-De ... - kezdtem tiltakozni, de belém folytatta a szót.

-Az én házam, én szabályaim ! - dőlt hátra kényelmesen, kezeit összefonta tarkóján.

-Szabályaid ? - hökkentem meg.

Niall ráerősen bólintott , majd tekintetét enyémekbe fúrta. Pár percig farkas szemet néztünk, majd végül megadtam magam.  Megigazítottam a párnám, majd magamra húztam a takarót. Niall is elhelyezkedett , majd lekapcsolta a kislámpát. A szobára sötétség borult , mire félelem lett úrrá rajtam. Valami furcsa erő hatására biztonságosabbnak éreztem, ha a szemeimet sem hunyom le, így üveges tekintettel meredtem a plafonra. Niall édesen szuszogott mellettem, mely némiképp tényleg biztonságot adott, azonban ez a szuszogás eszembe juttatta a látomást, mire újra behálózott a keserűség. Ide-oda forgolódtam, hátha így elvonom a figyelmem, de csak rosszabb lett.

-Na ugye, hogy szükséged van rám - szólalt meg halk , rekedtes hangon Niall, mire abbahagytam a fészkelődést.

-Én csak...- suttogtam, de nem tudtam befejezni, képtelen voltam rá.

-Gyere ide - emelte meg a kezét.

Egy kicsit hezitáltam , majd végül elmosolyodtam. Mint egy kiscica fészkeltem be magam karjai közé, melyekben végre biztonságban éreztem magam. Niall halkan felnevetett , majd gyengéden belepuszilt a hajamba. Szemeimet lehunytam , és már nem érdekelt semmi...


Mikor újra kinyitottam a szemem, már világos volt. Niall  már eltűnt mellőlem, melynek egy kicsit örültem is, így  legalább van időm mindent átgondolni.  Ráérősen kászálódtam ki a finom ágyból, és nagy erőfeszítésembe került , hogy ne zuhanjak vissza. Belebújtam autós mamuszomba, mely már egészen hozzám nőtt. Hajamba túrva csoszogtam a szekrényhez , majd eltoltam a ruhákat, és kutakodni kezdtem. Tekintetem az órára siklott, mely már fél 12-t mutatott. Szemeim kikerekedtek, majd , mint valami pióca rávetettem magam a ruhákra. Magamra rángattam egy mályva színű nadrágot, hozzá egy krém színű pólót. Fejvesztve rohantam a fürdőbe, ahol gyorsan kifésültem hullámos hajam, majd feltettem egy halovány sminket. 
Gyorsan robogtam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Nem tudom, hova rohantam ennyire, hiszen nem időre kellett mennem, mégis úgy éreztem, jobb előbb túl lennem ezen az egészen. Letelepedtem az asztalhoz, majd egy csettintéssel varázsoltam magamnak egy szendvicset. Kicsit talán a kelleténél  gyorsabban  ettem meg , de ez most nem nagyon izgatott.
Magamra kaptam egy barnás , kötött pulcsit , majd felvettem a bakancsom.  A székről felkaptam a táskám , majd elindultam a bejárat felé. Mivel nem akartam illetlenül elvenni a kulcsokat, nehogy a végén még baj legyen belőle, jobbnak láttam, ha szimplán csak varázslattal csukom az ajtót. Nagy sálam a nyakam köré tekertem, majd ki is léptem az ajtón. Szemembe csípős szél csapott, ezért behúztam a nyakam , eltakarva ajkaimat a sálba. Gyors léptekkel indultam meg , ám hamar rákellett ébrednem, fogalmam sincs hova akarok menni.
Idétlenül kapkodtam a fejem az utcák között , de mindegyik név idegenül csengett számomra. Találomra indultam el az egyiken, mely talán egy kicsit ismerősebb volt a többinél. A józan eszem azt diktálta, hogy csak eltévedek, és inkább kérdezzek meg valakit, de a makacs oldalam előre állt, így csak mentem előre. Nemsokára egy elágazáshoz értem, ahol már jóval több ember lézengett, mindenki egy irányba tartott. Csatlakoztam a tömeghez , és nem is nézve , merre megyek követtem az embereket. Úgy tűnt ez bejött, mert úgy 10 perc múlva ismerős téren találtam magam. Megkönnyebűlten indultam meg jobbra, és nemsokára el is érkeztem úticélomhoz.
Észrevétlenül surrantam be a kihalt sikátorba, mely ugyanolyan rideg, és hűvös maradt , mint volt. Csendben osontam , míg el nem értem a végéhez. Hideg borzongás futott át a hátamon, ám erős maradtam. Szemeimet összehúztam, és körbefordultam...nincs itt senki.

-James ! - kiáltottam el magam, majd visszafojtott lélegzettel vártam.

Nem történt semmi...Csendben álltam, és folyamatosan figyeltem, tudtam, hogy eljön, ha hívom.

-James ! - hangom idegesebben csendet- Tudom, hogy itt vagy valahol !

Fürkészve kémleltem körbe, de továbbra sem történt semmi. Hűvös fuvallatt csapott be a kis járatba , minek következtében a házak tetejéről megindult a hó. Ijedten ugrottam arrébb, sikeresen kikerülve a hó lavinát, mely betemette a nyirkos betont. Nagyot nyeltem, majd, kezem csípőre téve gyűjtöttem erőt.

-Megijedsz egy kis hótól ? - nevetett valaki mögöttem, mire ereimben egy pillanatra megfagyott a vér.

Lassan fordultam meg, és szembe találtam magam James kárörvendő mosolyával. Lelkemben düh lobbant, kezeim akaratom ellenére szorultak ökölbe, mire összeráncolta a homlokát.

-Annak ellenére, hogy te hívtál, nem nagyon örülsz nekem ! - húzta száját gúnyos mosolyra, így kivillantak fehér fogai.

Letaglózva álltam, szóhoz sem jutottam. Kezeim elernyedtek , a düh helyét szomorúság vette át. Hol van James ? Ki áll előttem ? Hol van a segítőkész fiú, akit ismertem ? Hol a barátom ?

-Mi történt veled ? - kérdeztem végül .

-Velem ? - nevetett fel - Veled mi történt ? De ezt már egyszer eljátszottuk, nem emlékszel ?

-De - sütöttem le a szemem.

James harsány nevetésére fájdalom lett úrrá rajtam , szánalmas vagyok...Lehajtott fejjel álldogáltam , miközben éreztem, ahogy James folyamatosan engem figyel. Tekintete lyukat vájt bőrömön , égetett és megsebzett. És talán pont ez segített rájönnöm, hogy mért is vagyok itt.
Kezeim ökölbe szorultak, a megalázottsággal teli düh átvette az irányítást.  Lassan emeltem fel a tekintetem, mire James hátratántorodott. Fekete szemeiben megláttam magam, és belül még én is elcsodálkoztam. Szemeimben tűz lobogott, a düh tüze, melyre ördög csak akkor képes, ha ölni is tudna...

-Noah ? - csodálkozott.

-Láttam ! - szólaltam meg keményen.

-Miről beszélsz ? - húzta fel a szemöldökét.

-Este...- enyhültek meg kezeim, ám szememben ugyanúgy lobogott a düh - este látomásom volt !

James értetlenül nézett rám , ám szemében a félelem halovány árnyai játszottak. És ez kis bizonytalanság is elég volt nekem ahhoz, hogy tudjam , nem tévedtem...hogy tudjam, végig csak hazudott.

-Mi ? - tárta szét karjait teljesen értetlenül - Kiről ?

-Kimberly Evans - ejtettem ki ezt a két szót, mely talán James számára végzetes is lehet.

A fiú letaglózva meredt maga elé , talán rájött, hogy most nagyon ügyesnek kell lennie, hogy átverjen, de ezt én is tudtam...

-Noah, az meg ki ? - kérdezte türelmetlenül - Miről beszélsz ?

-Arról, hogy végig csak hazudtál James ! -fakadtam ki , mire kicsit megtántorodott.

-Na azért álljon meg a menet ! - horkant fel - Lehet az utóbbi napokban elfajultak a dolgok, de nem hazudtam neked !

-El sem hiszem, hogy még mindig képes vagy az arcomba hazudni !- tártam szét a karom jelezve, nem vagyok olyan hülye, mint azt hiszi. Többé már nem csap be - Volt valaha, egyetlen igaz mondatod hozzám ? Egyetlen igaz szavad ? Vagy tényleg minden egyes betű egy nagy hazugság
volt ?!

James arca eltorzult , fájdalmasan hajtotta le a fejét...rájött, most már nem tud átejteni. Vagy elmondja az igazat , vagy élete végéig hordozza a terhet.

-Egyáltalán ez a rendes neved ? - kérdeztem hisztérikusan - Így hívnak, vagy ezt is kitaláltad ?

-Noah ...- nézett rám, kereste a tekintetem, ám én inkább elfordultam- Mire akarsz kilyukadni ?

-Te voltál ... - néztem rá, és ekkor eltörött a mécses. Arcom egy könnycsepp szántotta végig - Te ölted meg !

2013. október 5., szombat

9.~Utálom !~



 
-Rendelünk pizzát ? - tette fel a legjobbkor a  kérdést Louis.


-Persze ! - csillant fel Niall szeme .

A hűtőhöz sétált, és leszedte a szórólapot , melyet az asztalra dobott. Mind a 4 fiú, mint valami éhes pióca csapat a lapra vetette magát, és egymás kezéből kitépve próbált hozzájutni. Niall a pultnak dőlve kezdte bújni telefonját a telefonszám után kutatva. Felvont szemöldökkel figyeltem a harcot , melyet végül Louis nyert így a többiek  csak köré gyűlve figyelhették a lapot. Tekintetem találkozott Nialléval, mire mindketten elmosolyodtunk.


 
Hangos nevetés nevetés töltötte be a nappalit, mire én is elmosolyodtam. Lábaimat felhúztam , miközben kezemmel kitámasztottam fejem. Fekete hajam szemembe hullott , ám nem nagyon foglalkoztam vele , inkább a vidám társaságot figyeltem. Csak Zayn hiányzott, aki pár perce döntött úgy, hogy kiszellőzteti a fejét . Hirtelen pattantam fel, majd észrevétlenül kisliccoltam a szobából . Magamra rángattam a mamuszcsízmám , majd felkaptam a kabátom , és elindultam a terasz ajtó felé. Ahogy az üveghez értem megpillantottam Zaynt , amint a falnak támaszkodva épp szív egyet a cigarettába. Száját  fehér füst hagyta el , mely keveredett a ködös levegővel.
Lenyomtam a kilincset, majd gyorsan kiléptem, hogy a hideg ne menjen be. Hajamba hűvös szél kapott , majd zsebre dugtam kezeimet, és elindultam Zayn felé, aki mikor észrevett halványan elmosolyodott. Viszonoztam gesztusát, majd megálltam mellette, vállam én is falnak döntöttem.
Csendben néztem végig a hatalmas kerten, melyet köd lepett el. A szürke égboltot felhők sokasága takarta , a talajt egyenletesen lepte be a hótakaró. A kislámpa halvány fénye volt az egyetlen fényforrás , mely szinte beragyogta a teraszt. Zayn egy utolsót szívott a cigibe , majd miközben kifújta a füstöt , elnyomta a hamutálban . Kezeit kabátzsebébe rejtette, majd tekintetét rámemelte.

-Miért nem maradtál a többiekkel bent ? - kérdezte .

-Ha zavarok, visszamehetek - szabadkoztam, mert azt hittem ezért kérdezi.

-Nem, dehogy ! - nevetett fel, tekintetével a tájat kezdte fürkészni - Csak gondolom most is nagyon jól szórakoznak valamin , nem én vagyok a legjobb társaság !

-Mért mondod ezt ? - döntöttem meg a fejem, fürkészve figyeltem minden mozdulatát.

-Mert így van ... - nézett rám, majd újra visszafordította a fejét.

-Tudod , kicsit kívülállónak éreztem magam - ismertem be - Ti már egy összeszokott csapat vagytok, imádjátok egymást, én meg idetoltam a képem pár napra.

Zayn rámemelte a tekintetét , szeméből furcsa érzelmek sugároztak.A szél erőszakosan kapott bele fekete tincseimbe , de kicsit sem foglalkoztam a kinézetemmel.

-Nem bántásból, de mért is vagy itt ? - fordult teljesen felém.

Próbáltam leplezni félelmem, melyet ez a kérdés váltott ki , és talán sikerült is, mert Zayn ugyanolyan érdeklődő pillantásokkal méregetett. Mondjam el az igazat ? Mégis mit fog rólam gondolni ?
Nagy levegőt vettem, mely páraként távozott ajkaim közül . Érdeklődve néztem ahogy a szürke levegő a semmibe vész , majd visszafordultam Zaynhez.

-Jó kérdés... - suttogtam - Igazából , az életemnek már semmi értelme sincs ...

-Sokszor érzed így ? - kérdezte, szemeiből megértés sugárzott.

-Csak mostanában - válaszoltam őszintén.

Zayn merengve fordította a el a tekintetét , a hűvös szél játszott hajával. Érdeklődve figyeltem arcát , melyet félhomály fedett. Furcsa érzések kavarogtak bennem ....féltem. Féltem , mert nemtudtam, jól cselekszem-e ? Mégis képtelen lettem volna bántani ezt a fiút , képtelen lettem volna őt tönkretenni...inkább az ő élete , mint az enyém !

-Mindig van valami, amiért küzdenünk kell , ami még tartja bennünk az erőt - nézett rám , mire nagyot sóhajtottam.

-Ahogy látom egy cipőben járunk - szólaltam meg, mire Zayn halványan elmosolyodott.

Valami , amiért küzdenünk kell... ez a pár szó vízhangzott a fejemben óriási kavalkádot képezve...valami, amiért küzdenünk kell ! Tekintetem Zaynébe fúrtam , és ekkor már tudtam...Zaynért kell küzdenem, azért, hogy legalább neki legyen tökéletes élete.



Lábaimat felhúztam , miközben kezeimet összekulcsolva pihentettem hasamon. Fejem egy párnára döntöttem, miközben érdeklődve tanulmányoztam a plafonra vetődő különféle árnyalakokat. Néha a sötétség erősődőtt, ellepte a kék boltozatot, majd a fény újra erőre kapott , visszaszorítva az árnyakat.
Az ágy besüppedt , mire a fejem oldalra fordítottam, így Niallt pillantottam meg. Hátát a falnak döntötte, kezeit lazán az ölébe ejtette, miközben mosolyogva felém nézett. Halovány mosoly jelent meg szám szegletén, majd visszafordítottam a fejem.

-Nagyon jófejek a többiek - jegyeztem meg .

-Nézd el nekik, hogy ilyen hülyék ! - nevetett fel, mire újból elmosolyodtam.

Furcsa izgalom lett úrrá rajtam , ám ez inkább csak fokozta feszültségem, melyet megpróbáltam leplezni. Ujjaimmal kezdtem babrálni, hátha úgy elvonom a figyelmem a rám váró feladatról.

-Zaynnel mennyire vagy jóban ? - kérdeztem.

-Őszintén , az utóbbi időben eltávolodtunk egy kicsit. - ült fel, mire én is felé döntöttem a fejem.

-Mi történt ? - tornáztam magam én is ülő helyzetbe.

Lábaim törökülésbe húztam, majd izgatottan figyeltem minden mozdulatát. Láttam Niallon, hogy gondolkodik, kereste a szavakat.

-Zayn mindig is kicsit visszahúzódóbb volt nálunk... - próbálta megfogalmazni - Mostanában történtek vele dolgok, melyeket nehezen tud feldolgozni, és nem engedi, hogy segítsünk !

-Mik ? - ráncoltam a homlokom.

Niall szeméből fájdalom sugárzott , ám tartotta magát. Értetlenül meredtem rá , mire végre összeszedte magát.

-Már lassan fél éve történt , de Zaynnek még mindig nem sikerült kiheverni ... - nézett rám.

-De mit ? - fogyott el türelmem.

-Hogy meghalt az apja ... - suttogta lehajtott fejjel .

Mintha csak egy hegy omlott volna rám , nehezedett vállamra a fájdalom.  Döbbentem meredtem magam elé , próbáltam feldolgozni a hallottakat.... ám ekkor harag lett úrrá rajtam, ordítani akartam...hisz Zaynnek már így is keserű az élete...

-Istenem ... - pattantam fel, idegesen kezdtem fel-alá járkálni a szobában.

-Noah ... - húzta fel a szemöldökét Niall, miközben ő is felállt.

-Utálom magam ! - csúszott ki a számon .

Niall értetlenül meredt rám , majd megingatta a fejét.

-Mért mondasz ilyet ? - sóhajtott, majd közelebb lépett.

-Mert így van ! - kiabáltam , teljesen elfeledkezve magamról - Utálom magam , csak bajt hozok mindenki fejére ! Utálom, azt , aki vagyok ! Jobb , ha el is megyek !

-Nem mész te sehova - rázta a fejét.

Szorosan ölelt magához , mire pár percig tiltakoztam, majd megadtam magam. Pár könnycsepp gördült le az arcomon, miközben nagyokat szipogva bújtam a szőke fiú karjaiba. Illata behálózta a lelkem, és talán pont erre volt szükségem... hogy valaki éreztesse velem, hogy nem vagyok olyan semmire kellő , mint azt én hiszem.

-Köszönöm - szipogtam.

Niall kedvesen eltolt magától , így szemébe tudtam nézni , melyből aggodalom sugárzott. Hálásan elmosolyodtam, majd letöröltem könnyeimet.

-Te hogy tudtad feldolgozni , hogy Kim meghalt ? - kérdeztem épphogy hallhatóan.

Niall arca fájdalommal telt meg, mire elszéggyeltem magam, amit ő is észrevett.

-A családom és a barátaim segítettek  - ismerte be - Tudod azóta sosem voltam szerelmes...mikor egy lányra néztem mindig eszembe jutott,és...

-Megértem - simítottam végig a karján - Hogy történt ?

-Pont 3 hónappal az x-faktor előtt derült ki ...- nyelt nagyot - daganatos lett...

-Nem volt valami furcsa ismerőse abban az időben, mikor ez kiderült, aki utána eltűnt ? - kérdeztem

Niall furcsállva nézett rám , de aztán elgondolkozott. Magamban imát mondtam, hogy a válasz nem legyen !

-Most , hogy mondod volt egy srác , aki... - szemei kikerekedtek .

-Aki ? -nyeltem nagyot.

-Valahogy megjelent , és azután Kim is máshogy viselkedett, már nem volt olyan vidám, mint azelőtt...és miután kiderült a srác eltűnt - nézett rám , majd a földre.

Letaglózva meredtem magam elé , ebben a perben bármit megtettem volna, csakhogy eltudjak bújni ! Menekülni akartam, fitni minnél messzebb az igazságtól. Éreztem, ahogy térdeim megremegnek , majd látásom homályosodni kezdett. Nagy puffanást hallottam, majd elsötétült minden....