Nevetve suhantam a fiú mellett. Összekulcsolt kezeink biztonságot nyújtottak, tudtam, hogyha megbotlok elkap, ha mégis elesek ő is esik , így nem lesz ideje kinevetni. Bár eddig egyszer sem nevetett ki, inkább csak elmosolyodva felsegített, mely nagyon jól esett. Egyre jobban belejöttem, lassacskán már rendes gyorsasággal suhantam én is, így élvezetesebb volt neki és nekem is. Fekete kesztyűm kissé havas volt és vizes a sok eséstől , sapkám fejembe húztam , ám a szembejövő szél így is hátrafújta fekete loboncom. Niall mosolyogva figyelte minden egyes mozdulatom, készen állva arra, hogy elkapjon.
-Nem kell ennyire féltened - kértem ki magamnak.
-Dehogynem - nevetett fel halkan.
-Már egész jó vagyok - folytattam monológom - Egy kisgyereknek sem kell folyamatos figyelni minden mozdulatát, én is tudok vigyázni...
Befejezni azonban nem tudtam, mivel nem figyeltem merre megyek, így nemsokára találkoztam a fallal. Ijedtemben megbotlottam, és hangosan érkeztem a földre. Csúsztam hátrafelé pár métert majd végül lefékeztem pontosan Niall lába előtt. Pár percig csend telepedett a teremre, majd Niallból óriási nevetés tört elő.
-Kérlek vigyázz rám - hadartam suttogva, mire talpra állított.
Sajgó hátsófelemhez kaptam , mintha ezer darabra törött volna. Niall mosolya lassan lefagyott , aggódva nézett végig rajtam, mire aprót bólintottam , jelezve ,hogy megvagyok.
-Vigyázok - ölelte át derekam óvatosan- Mi lenne , ha innánk egy forrócsokit ?
-Benne vagyok - mosolyodtam el.
Kézenfogva siklottunk az ajtóhoz, melyen ügyetlenül kiléptem. Ahogy beléptünk a kis helyiségbe , rögtön finom meleg csapott meg. Egy fiatal srác állt a pult mögött, éppen egy füzetbe írogatott. Érkezésünkre felkapta a fejét, majd egy féloldalas mosoly kíséretében felegyenesedett.
-Miben segíthetek ? - nézett Niallra, majd rám.
-Két forrócsokit kérünk - lépett a pulthoz Niall és előkereste kabát zsebéből pénztárcáját.
Míg a fiú az italunkat készítette , csendben ácsorogtam az egyik asztal mellett, épp kesztyűmmel bajlódtam. A korcsolyában eléggé ingatag volt az egyensúlyom, így néha a földre kellett néznem, hogy tudjam merre léphetek. A srác elkészült az italokkal, melyeket Niall kifizetett. Kinyitottam neki az ajtót, majd utána én is kiléptem a büféből.
-Hova ülünk ? - léptem mellé, miközben tekintetem végigjárattam az óriási termen.
-A pálya körül vannak padok - vetette fel , majd el is indult körbe a jég körül.
Egy tetszőleges helyre letelepedtünk , majd el is vettem tőle az én bögrém. Beszívtam a gőzölgő ital finom illatát , majd az ölembe helyeztem az italt, mivel inni képtelenség lett volna forrósága miatt. Niall mégis megpróbálkozott, szinte cseppenként kortyolgatott italába.
-A fiúkkal mikor ismerkedtél meg ? - fordultam felé , miközben óvatosan belefújtam poharam tartalmába.
-Még 3 éve - mosolyodott el önkéntelenül - Külön-külön jelentkeztünk az x-faktorba , mégis egy csapatba tettek minket.
-Örültél neki ? - tudakoltam.
-Ki nem örült volna ? - nevetett fel halkan - Azokban a percekben az embernek nincs ideje gondolkodni azon, hogy kikkel tették össze, akkor abban a pillanatban az volt a legfontosabb, hogy tovább jutottam. Azonban minnél jobban megismertem a többieket , rájöttem, hogy náluk jobbat keresve sem találtam volna.
-Őrültebbet sem nagyon - mosolyogtam, majd belekortyoltam forrócsokimba.
-Az a furcsa,hogy mindenki annyira más , mint elsőre gondoltam . A legjobban Zayn lepett meg, először csendesnek, és visszahúzódóbbnak tűnt, pedig egyáltalán nem az - nevetett fel újból, ám mintha a mosolya mögött némi keserűség bujkált volna.
-Nekem Zayn csendesnek és visszahúzódónak tűnt - motyogtam halkan, nem akartam rosszat mondani a fiúról.
Niall arcáról lassacskán alábbhagyott a mosolygás , szemében szomorúsággal kortyolt bele italába, majd az üres bögrét maga mellé helyezte. Sokáig nem szólalt meg, ám számomra a hallgatás is sokat elárult. Kiskoromtól jól tudtam, mit éreznek az emberek, csak egy pillantás kellett, és én már nagyon sok mindent kitudtam következtetni az adott személyről, ahogyan most Niall arcának megkeményedett vonásaiból is sok mindenre következtethettem.
-Nem volt mindig ilyen - szólalt meg- egyáltalán nem . Régen mindig velünk nevetett, poénkodott, hülyéskedett. Sokkal nyíltabb és közvetlenebb volt az emberekkel is. Tudod másfél éve meghalt az apja...azóta sem tudta ezt feldolgozni. Magába roskadt, hónapokig nem beszélt senkivel, még velünk is alig. A barátnője ezt nem bírta már, ezért elhagyta, ami még jobban elkeserítette. Azóta csendesebb, nem sokat beszélünk, eltávolodtunk egymástól.
Csendben meredtem a fiúra, majd lassan elfordítottam a tekintetem. A jeget kezdtem figyelni , ám gondolataim eluralkodtak rajtam. Mindig is úgy gondoltam, hogy az emberek élete könnyű, mesébe illő, és csodás. Úgy gondoltam nekik minden egyszerűbb és szebb. Ezek a gondolatok azonban csak részben állták meg a helyüket. A Pokolnál minden jobb, de semmi sem tökéletes, és ezt van, hogy nehéz elfogadni. Mikor anya elhagyott elhatároztam, hogy a sarkamra állok, hogy nem török össze. Ám míg én kívül mindig erős maradtam, belül teljesen tönkre mentem , ellentétben Miaval, aki inkább magába roskadt, kiadta dühét, és most erősebb mint valaha. Tervei és céljai vannak, melyek elérésében nem érdekli kit kell félrelöknie , tönkrettennie. Mindig eléri amit akar, és ez most sem lesz másképp. Velem ellentétben, ő szereti , azt aki, és sokszor kihasználja, és visszaél hatalmával. Ő nem él kétségek közt mivoltát illetően , nem retteg mi lesz vele, esetleg mással. Nem érdekli....élvezi, ha valakit szenvedni láthat. Én viszont nem tudom mihez fogok kezdeni, csakis azt tudom, hogy nekem már nincs sok hátra...
-Mégis sokat köszönhetek neki és a többieknek is - rántott vissza a sűrű felhőkből Niall hangja, mire felé fordítottam tekintetem - Kaptam 4 testvért a sorstól, kik nagyon sokszor az idegeimre mennek, kiket van, hogy néha elküldenék a francba, de mégsem tudnék mit kezdeni nélkülük.
-Jó lehet , ha van akire mindig számíthatsz - mosolyodtam el keserűen.
-De neked is ott van a testvéred nem ? Meg a barátod...James - nézett rám mosolyogva, mire arcom eltorzult.
Az emlékek felelevenedtek , egymás után követték egymást, és én elvesztem bennük. Keserűség öntötte el testem, úgy éreztem belefulladok az emlékekbe...az igazságba, melyet oly nehezen akartam elhinni. Nem akartam rá gondolni, egyáltalán nem akartam emlékezni arra, hogy ismertem. Elakartam felejteni, kitörölni az életemből..
-Noah ? - szólított meg Niall aggódva, mire úgy éreztem ideje elmondanom neki egyet s mást.
-Nekem nincs senkim - suttogtam, majd végre ráemeltem tekintetem - Érted ?! Senkim, az ég-világon senkim rajtad kívül.
-De hiszen...
-Nincs ! - vágtam közbe, majd elfordultam - Érzem, tudom, hogy Mia nem fog kiállni mellettem. Más mint én, és ezen az sem változtat, hogy ikrek vagyunk.
-És James ? - kérdezte halkan, mintha tudná a válaszom.
-Nem tudom ki ő ... - csuklott el hangom - számomra már egy senki.
Niall értetlenül meredt rám, most először zavart tekintete. Nem akartam többet beszélni erről a témáról, kiakartam élvezni minden egyes percet melyet vele tölthetek, nevetni, és mosolyogni akartam, mert már nem volt sok időm..
-Mi lenne, ha még kicsit korcsolyáznánk ? - vetettem fel és fel is pattantam- Szeretnék még elesni párszor !
Niall felnevetett , majd ő is felállt. Ahogy a jégre léptem meginogtam, de megkapaszkodtam a falban. Niall mellettem termett, majd újra elindultunk. Kellett egy kis idő, míg újra belerázódtam , ám azután már én is úgy suhantam , mint Niall. Nevetve kapaszkodtam karjába, melyet semmi kincsért el nem engedtem volna.
Mosolyogva figyeltem az egyre ismerősebb házakat, pár perc múlva már az utcába kanyarodtunk be. Összesen 5 ház foglalt helyet a kis utcában, ám mind fényárban fürdött. A fákat égők díszítették, az ablakokban gyertyák és egyéb szarvas és Mikulás figurák néztek vissza rám. A kertekben hóember vagy hókunyhó nézett vissza rám, mire elmosolyodtam. Azonban Niall háza üresen kongott. A kerítés magas volt, nem lehetett belátni, mely ugyan praktikus volt, figyelembe véve, hogy világsztár lakik a házban, mégis túl csupasznak tűnt tőle az egész ház. A gyönyörű kertet nem lehetett látni emiatt, és a ház sem volt teljesen kidíszítve. Kiszálltam a kocsiból, majd lassan a kapuhoz sétáltam. Míg Niall kinyitásával bajlódott, és végignéztem az utcán, és rossz érzés fogott el. Ugyan az utca végén volt a ház, mégis kissé ünnep rontó hangulata volt. Hallottam, ahogy Niall a zárba illeszti a kulcsot, azonban én ezzel egy időben megindultam a ház előtti havas területre. Felhúzva kesztyűm guggoltam le, majd elkezdtem gyúrni a havat egy gömbbé.
-Noah nem jössz ? - érkezett Niall meglepett hangja - Mit csinálsz ?
-Hóembert - jelentettem ki .
-Minek ? - kérdezte megrökönyödve.
-Ünnep rontó a házad, kilóg a sorból - néztem hátra a fiúra, aki a félig kinyitott kapuban ácsorgott.
Niall összeráncolt szemöldökkel méregetett, ám nem foglalkoztam vele. Visszafordultam, majd tovább gyúrtam hóemberem testét. Kesztyűm nem sokat segített, mert pár perc sem kellett és teljesen átázott, mégsem vettem le. Hallottam, ahogy a kapu hangosan csapódik be, ám nem tudtam eldönteni, hogy Niall megunta a várakozást és faképnél hagyott, vagy ő is segíteni akar. Kérdésemre hamar választ kaptam, mikor egy alak guggolt le mellém, és belekezdett a hóember másik testrészébe.
-Szerintem soha sem fogom megszokni a furcsa dolgaidat - nevetett fel, mire elmosolyodtam.
-Ne mond, hogy neked nincsenek - mosolyogtam.
-Én tökéletes vagyok - jelentette ki, mire hitetlenül felnevetettem.
-Persze - hajoltam hozzá közelebb, és puszit nyomtam arcára.
Tovább gyúrtam a hógolyót, melyre egyre növekedett és növekedett. Niall sem lustálkodott, így nemsokára már egyben állt a hóember. Átszaladtam a szembe lévő házhoz, és észrevétlenül elcsórtam pár nagyobb követ a kapuból, melyeket a hóember szájának és szemének szántam.
-Van répa ? - fordultam Niallhoz, aki bólintva besietett a házba.
Míg ő répát hozott én lecsavartam sálam , melyet a hóember nyakára tekertem. Letörtem pár száraz ágat az egyik fáról, melyeket a hóember oldalába szúrtam. Niall közben visszatért és a helyére illesztette a hóember orrát.
-Kész vagyunk - virultam, miközben leporoltam kesztyűm.
Niall mosolyogva nézett végig művünkön, majd hátulról átölelve derekam közelebb vont magához. Állát vállamra támasztotta, majd óvatosan puszit lehelt csupasz nyakamra.
-Nem fázol ? - ölelt át még szorosabban.
-Nem - ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Mit szólnál, ha este átmennénk Harryhez ? A többiek is jönnek - kérdezte, éreztem, ahogy elmosolyodik.
-Szuper - mosolyogtam izgatottan - De nem fogok zavarni ? Nem akartok pasis estét ?
-Ne hülyéskedj - nevetett fel - Ha pasis estét terveztek hát így jártak, mert itthon nem hagylak.
-Akkor jó - nevettem fel én is .
Csendben ácsorogtunk , úgy éreztem, ezt a napot semmi sem teheti tönkre. Számra gúnyos mosoly húzódott, úgy tettem, mintha elejtettem volna valamit, ám ahelyett hogy felvettem volna a hóból hógolyót gyúrtam, majd sokat sejtető mosollyal az arcomon a fiú felé fordultam.
-Mi az ? - ráncolta a homlokát.
Válasz helyett előrántottam a hógolyót hátam mögül, egyenesen mellkasának hajítottam. Niall meglepetésében hátratántorodott, majd hitetlenül meredt rám. Hangosan nevettem fel arcán , mire ő is elmosolyodott.
-Ezt nagyon megbánod !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése