Nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán tudok csak részt hozni , de szinte alig van időm , még így, őszi szünetben is . Azért nagyon remélem ettől még ugyanúgy olvassátok majd, és tényleg nagyon sajnálom !
Izgatottan ácsorogtam a gumit szorongatva. Szinte percenként bukkant fel valaki a fekete lyukban, de eddig még egyik sem Niall volt. Mivel ezen a csúszdán csak egyedül lehetett menni, és sötét volt, inkább nem kockáztattam, így már egy ideje ácsorogtam, várva, hogy a fiú megérkezzen. Hangos kiabálás hallatszott ki a csúszdából, mire elmosolyodtam...igen, ez ő lesz ! Nem sokára egy alak repült ki a csúszdából, majd nagyot csobbanva érkezett a vízbe. Nevetve figyeltem, ahogy feljön a víz alól, majd mint minden fiú, megrázza a fejét.
-Na , milyen volt ? - kérdeztem izgatottan.
-Ha azt mondom borzalmas , elhiszed ? - kecmergett ki a medencéből.
-Nem - ráztam a fejem , majd elmosolyodtam.
-Nem vagy éhes ? - kérdezte csillogó szemmel.
-Gondolom te igen - ráztam a fejem, majd elmosolyodtam - Persze , együnk !
Niall a többi szőnyegre dobta az övét, majd elgondolkodva rám nézett. Furcsállva ráncoltam a homlokom, vártam, hogy kifejtse , ám erre nem sok esélyt láttam.
-Mi az ? - kérdeztem végül én.
-Szerinted mit egyek ? - indult el az étkező felé, mire elnevettem magam.
Lépteink nagyot csobbantak a pocsolyákban, Niall még direkt nagyobbakat is lépett. Mint egy nagyra nőtt gyerek komolyan ! Az étkezőbe érve Niall arca felragyogott. Elvettem egy tálcát, majd elindultam, hogy megnézzem mi a kínálat. Míg én beértem egy kis adag spagettivel , Niall felvásárolta az egész étkezőt. Vett levest , két féle főételt, és még desszertet is. Elképedve meredtem a tálcájára, mikor ő is leült velem szembe az asztalhoz. Észre se véve arckifejezésem látott neki levese elfogyasztásának , majd nemsokára végre rám nézett.
-Mi az ? - nézett rám értetlenül.
-Hogy...hogy tudsz ennyit enni ? - akadtam ki, mire elmosolyodott.
-Egyszerű - rántott vállat, majd újra belemerült levesébe.
Nagy nehezen én is elkezdtem ételem elfogyasztását. Mire végeztem, Niall még javában evett, így mosolyogva hátradőltem. Elmélyülten tanulmányoztam vonásait , teljesen elfeledkeztem magamról. Így, mikor felnézett , idétlenül kaptam el a tekintetem , és inkább a medencéket figyeltem.
-Holnap átjönnek a fiúk - szólalt meg hirtelen, mire mosolyogva felé fordultam.
-Úgy , mint múltkor ? - dőltem vissza .
-Kicsit lehet később , mert van egy interjúnk, ami lehet elhúzódik - nyelte le az utolsó falatot, majd megtörölte a száját.
-Rendben - bólintottam , majd felálltam.
Niall elvette a tálcám , és a visszavitte a helyére. Bevártam, majd együtt elindultunk. Az ajtó felé érve egyre hűvösebb lett, mire kirázott a hideg. Dideregve szedtem a lábaimat , ami Niallnek is feltűnt. Gyorsan sliccoltam be a meleg vízbe, majd megkönnyebűlten sóhajtottam fel.
-Menjünk ki - intett a fejével Niall mire aprót bólintottam , és elindultam az ajtó felé.
Niall nagyot csobbanva ugrott utánam . Ahogy az ajtó kinyílt előttem arcomat hideg, téli fuvallat csapta meg , ám a meleg termálvíz nem hagyta, hogy fázzak. Niall gyorsan beért, majd leelőzve a medence széléhez úszott. Mosolyogva gyorsítottam tempómon, majd leültem mellé.
Csendesen meredtem magam elé , szokatlan volt, hogy kint mindenki kabátban van , mi meg itt ülünk fürdőruhában a medencében.
-Még sosem voltam ilyen helyen - szólaltam meg, megtörve a kellemes csendet - Köszönöm !
Niall mosolyogva felém fordult , szemében furcsa érzések kavarogtak.
-Inkább én köszönöm - mosolygott aranyosan.
-Mégis mit ? - értetlenkedtem - Ha azt, hogy nem ettem meg a sütid, akkor nem szívesen !
Niall hangosan felnevetett , majd szorosan magához húzott. Mosolyogva szívtam be férfias illatát , karjaiban biztonságban éreztem magam.
-Ha szólsz odaadom a sütim - simított végig karomon, mire furcsa , jóleső borzongás futott végig testemen.
-Oda adod a sütid ? - kérdeztem, mire felnevetett, ezzel együtt én is.
-Nem gondolod, hogy ezzel kicsit elkéstél ? - kérdezte, összeráncolt szemöldökkel.
-Ugyan mért gondolnám ezt ? - rántottam vállat , majd mosolyogva ránéztem.
Kék szemei megcsillantak a lámpafényben, én pedig elvesztem bennük. Gyomrom görcsbe rándult , éreztem, ahogy pulzusom az egekbe szökik....nekem nem szabadna éreznem ! Mégis...képtelen voltam bármit is tenni , az érzelmek felülkerekedtek józan eszemen. Csak meredtem azokba a kék szemekbe, melyek most a csillagoknál is jobban ragyogtak. Megrémisztett, mit vált ki belőlem , mégis én voltam , aki közelebb hajolt. Ajkaink lassan értek össze , mire gyomromban mintha ezer pillangó kapott volna szívrohamot. Édesen ízlelgette ajkaimat , kezével óvatosan végigsimított arcomon. Megszűnt körülöttem a világ, elfelejtettem, ki vagyok, elfelejtettem, hogy ez nem helyes. Elfelejtettem, hogy ezzel csak neki ártok. Csak arra a furcsa érzésre koncentráltam, mely egész testem melegséggel töltötte el.
Lassan váltunk el egymástól, félve néztem újra rá . Niall aranyosan elmosolyodott , majd szorosan magához ölelt. Csak ekkor tudatosult bennem, mit is tettem, és ezzel mekkora kárt szereztem.
-Hova megyünk ilyenkor ? - kérdeztem, mikor tudatosult bennem, hogy Niall nem éppen haza szándékozik menni.
-Meglepetés - nézett rám egy percre, majd gyorsan visszaszegezte tekintetét az útra.
Elmosolyodtam , majd fejem az ablaküvegnek döntve figyeltem az elsuhanó tájakat. Kisvártatva a kocsi lassulni kezdett, mire felkaptam a fejem. Niall leparkolt az út mellett, mire érdeklődve kémleltem körbe. Kinyitottam a kocsi ajtaját, majd , mint egy kisgyerek kipattantam. Csodálkozva csuktam be az ajtót, majd elindultam a kis pad felé , mely a Temze partja mellett foglalt helyet. Gyönyörködve néztem végig a hóval borított tájon , a Temze hullámzó vizén. A fákat égők díszítették, kellemes hangulatot kölcsönözve a helynek. Tekintetem a vízre vetülő fényekre emeltem, majd elmosolyodtam.
Hideg fuvallat fújt át kabátomon, mire szorosabbra húztam magamon. Két kéz ölelt át hátulról , mire azonnal felmelegedtem. Niall állát vállamba fúrta , majd egy gyors puszit nyomott nyakamra.
-Ez gyönyörű - suttogtam.
-Örülök , hogy tetszik - mondta halkan, mire elmosolyodtam.
Csendben nézelődtem , miközben agyam folyamatosan kattogott. Nem tudtam kiszorítani a kínzó bűntudatot , mely égette lelkem.
-Régen, főleg, mikor magam alatt voltam, mindig kijöttem ide - mutatott a kis padra, mely egyedül árválkodott a parton - Senkinek nem mutattam még meg ezt a helyet...
Lassan fordultam meg , kezeimet mellkasán pihentettem. Niall halványan elmosolyodott, majd szorosabbra fonta kezeit derekamon. Én is elmosolyodtam , bár belül szinte felemésztettek kételyeim. Egyik kezével végig simított arcomon, majd eltűrt egy rakoncátlan tincset.
-Szeretlek - mondta ki.
Letaglózva meredtem rá . Hirtelen töménytelen méreg öntött el. Utáltam magam, mert hazudnom kell neki, undorodtam magamtól, mert becsapom. Csak bajt hoznék rá , különben is, ha lejár a 8 nap...ha lejár én eltűnök, vele meg ki tudja mi történik.
-Ne - suttogtam megtörten, mire éreztem, ahogy Niall elbizonytalanodik.
-Noah ? - nyúlt állam allá, kényszerítve, hogy szemébe nézzek.
-Ne ! - léptem hátra, mire összeráncolta a szemöldökét - Ne szeress !
-Miről beszélsz ? - kérdezte zavarodottan.
Idegesen lépkedtem hátra. Nem bírtam elviselni, azt a fájdalmat, melyet ekkor éreztem. Niall kétségbeesetten nézett rám, nem értette mi bajom. Fejemben James szavai vízhangoztak, és legszívesebben ordibáltam volna...mert igaza volt.
Te sem vagy különb. Ugyanolyan vagy, mint azok . Elhiteted Niallal, hogy mennyire szereted, aztán 8 nap múlva...hoppá , nem leszel sehol !
-Ne szeress ! - ismételtem megtörten - Niall , én csak fájdalmat okozok ! Tönkre teszem az életed !
-Mért hajtogatod ezt folyton ? - tárta szét karjait .
-Mert így van - túrtam bele hajamba.
-Figyelj rám ! - fogta meg a kezem, mire inkább léptem egy lépést hátra - Noah !
-Felejts el, jobb lesz neked is ! - ütköztem neki egy fának.
-Noah ! - fogta le a kezem - Ilyet ne kérj tőlem ! Felejtselek el ? Fogalmad sincs mennyit jelentesz nekem ! Szeretlek , érted ? Noah !
Csendben meredtem magam elé , és átkoztam a napot, mikor ördögnek születtem. De talán sors akarta így, ebbe bele kell törődnöm. Mond el neki ! szólalt meg egy hang a fejemben , ám erre képtelen voltam. Ha elmondom neki ki vagyok úgysem hiszi el, csak őrültnek fog hinni!
-Én is szeretlek - suttogtam, és komolyan is gondoltam.
Niall lassan mosolyodott el , majd közelebb lépett. Ajkaim kétségbeesetten tapadtak övéire , miközben görcsösen kapaszkodtam karjaiba. Szükségem volt rá , szükségem volt a szerelmére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése