13.~Mozidélután~

                                                                   ~Niall Horan~

Az ébresztő halkan pittyegett mellettem , mire gyorsan kinyomtam, nehogy Noah felébredjen. A lány csendesen szuszogott mellettem , csupasz hátáról lecsúszott a takaró. Elmosolyodtam, majd ráhúztam a paplant, nehogy a végén még megfázzon. Lassan kászálódtam ki az ágyból , majd a szekrényemhez osontam. Magamra rángattam farmerem , kedvenc, 'Crazy Mofos' pólóm , majd hangtalanul a fürdőbe siettem. Pontosan beállítottam hajam , majd egy gyors fogmosás után késznek éreztem magam. Az órára pillantva keserűen vettem tudomásul, miszerint késésben vagyok , úgyhogy sietősen rohantam vissza a szobámba. Felkaptam a telefonom , majd zsebembe süllyesztettem. Még utoljára végignéztem Noah-n , aki még az igazak álmát aludta, majd halkan becsuktam utána az ajtót. Lerobogtam a lépcsőn, majd magamra kaptam a kabátom , és felkapva slusszkulcsom kiléptem az ajtón. Miután bezártam  kezeimet zsebembe rejtettem , majd elindultam a jeges kis úton a kapuig. Korán volt még, és amúgy is kihalt egy utca ez, úgyhogy egy árva lélek sem lézengett erre. Bepattantam a kocsiba , majd miután elhelyezkedtem beindítottam a motort, és kikanyarodtam az útra.

A mai napot magazin fotózással kezdtük , mely sehogy sem akart összejönni. Ez köszönhető annak, hogy a tegnap történtek miatt egyetlen egy komoly képet nem bírtak kicsikarni belőlem , folyamatosan mosolyogtam, mely a fotósoknak annyira nem tetszett. A másik ok Harry , akiből viszont egy kis, halovány mosolyt nem bírtak kierőszakolni. Mióta szakítottak Laurennel és Zayn elmondása szerint a lány boldog, és már új fiúja is van Harry teljesen magába zuhant. A legtöbbször csak ül , és bámul ki a fejéből , a beszédet is minimálisra csökkentette. Ma is így tett , mikor már a fotósok feladták, és szünetet rendeltek el. Elvettem a kávém a gépből, majd a sonkás szendvicsemmel a kezemben elindultam a fiú felé.

-Ha te megpróbálsz mosolyogni , én megpróbálok komoly arcot vágni - ajánlottam fel, miközben helyet foglaltam mellette egy fehér, műanyag széken - Egy órája vagyunk itt , már kezdem unni - sóhajtottam, mire felém pillantott - Kérsz ? - nyújtottam felé szendvicsem, mire megrázta a fejét.

Kicsomagoltam a szalvétából a szendvicset, majd jóízűen láttam neki elfogyasztásának. Harry előre dőlt , könyökével térdére támaszkodott. A stúdióban nyüzsögtek az emberek , a legtöbben papírokat rendezgettek , vagy egyeztettek , beállították a fényeket, vagy éppen próbálták megakadályozni , hogy Louis telefonáljon , Liam ne akarjon hirtelen fotós karrierbe kezdeni , Zayn pedig lehetőleg nyugodtan engedje az újabb adag alapozó felkenését.

-Őrültek háza - jegyeztem meg , miközben idétlenül összegyűrtem a szalvétát.

-Az - értett egyet , majd felém fordította tekintetét - Össze szedem magam.

-Helyes - mosolyodtam el teli szájjal, majd gyorsan korrigáltam is hibám, és becsuktam a szám- Lauren is tovább lépett , neked is ezt kéne tenned.

-Ha az olyan könnyű lenne - nevetett fel kínjában - Egyszer szeretek meg valakit , erre ő kiteszi a szűröm.

-Te is tudod, hogy erről nem Lauren tehet - ittam bele kávémba.

 -Most ki oldalán állsz ? - kért számon, mire elmosolyodtam.

Újat haraptam szendvicsembe , mire Harry elfordította a fejét. Értetlenül vettem észre, hogy már el is fogyott az ételem, megemeltem poharam, majd kiürítettem tartalmát. Jólesően töröltem meg a szám , majd a műanyagpoharat a kukába hajítottam. Egy alak ordibált  nekünk, miszerint kezdés van, és szedjük össze magunkat.

-Na lássam azt a mosolyt - pattantam fel , mire Harry is felállt , ám a világ minden kincséért sem mosolyodott volna el.

Megrántottam a vállam , majd megindultam a vászon felé, ahova nagy nehézségek árán sikerült beterelni a többieket is. Megkezdődött a munka .


-Utolsó kép Niall , könyörgöm , szedd össze magad ! - szólt rám Louis, akinek eléggé mehetnékje lehetett már, pedig még egy interjú is várt ránk.

A kedvéért megerőltettem magam , és komolyságot varázsoltam arcomra. A fotósok gyorsan csináltak még pár fotót, majd fáradtan sóhajtottak fel.

-Mára ennyi - jelentették ki, mire  mindenki fellélegezett.

Az interjú kellemesen telt , szerencsémre a jó hangulat miatt hamar véget is ért a nap. Izgatottan pattantam be kocsimba , Liam is csatlakozott hozzám, a többiek pedig a házhoz jöttek. Beindítottam a motort, majd ki is kanyarodtam az útra. Nem kellett sokat utazni, mire megérkeztünk a házamhoz. Leparkoltam az út szélére, majd ki is szálltam a kocsiból. Hogy kerüljük a feltűnést nem egymás után jöttünk a fiúkkal, így nem lepett meg, hogy a többi 3 srác, már a kapunak dőlve várta, hogy  végre beengedjem őket. Az okosaknak eszébe nem jutott volna csöngetni , melyet meg is jegyeztem.

-Noah itt van , szerintem beengedett volna - nyitottam ki a kaput mosolyogva.

                                                                    ~Noah Smith~

Szemeim csak úgy felnyíltak , mintha nem is aludtam volna. Feltornáztam magam ülő helyzetbe , majd egy ásítás közepette beletúrtam hullámos hajamba. Csak ekkor vettem észre, hogy nem is a megszokott mályva színű szobában voltam . Pár percig elgondolkoztam mit is keresek itt, majd hirtelen elmosolyodtam. Visszadőltem a puha párnák közé , majd átölelve a paplant, mélyet szippantottam a levegőbe. Melegség öntötte el a testem illatának köszönhetően, eszem ágában sem volt kikelni az ágyból. Azonban az órára pillantva mégis rászántam magam , kissé megrémisztett, hogy már dél van. Átcsoszogtam a vendégszobába , majd leguggoltam a bőröndöm mellé. Magamra rángattam fekete farmerem , majd egy hosszú ujjú , bő fehér pólót. Ráérősen sétáltam át a fürdőbe , majd kifésültem fekete loboncom , melyet fejem tetején lófarokba kötöttem.
Korgó gyomorral siettem le a földszintre, majd a konyhába vettem utat. Nem féltem, hogy esetleg nincs itthon semmi étel, Niallt ismerve az kész világ vége lenne. Így hát mosolyogva kerestem elő a müzlit , majd öntöttem egy kis tejet a tálba. Lassan eszegettem , vagy negyed órába telt egy kis müzli elfogyasztása , ám nem csodálkoztam magamon . A mosogatást egy csettintéssel elintéztem, né ugyan nem fogok vacakolni a sok vegyszerrel, melyekről azt sem tudom mi.
Csendesen ballagtam a nappaliba, majd lehuppantam a kanapéra. Lábaimat törökülésbe húztam, majd fürkészve néztem körbe. A kandallóban halkan ropogott a tűz , néhány hópehely landolt az ablakon, majd pár perc múlva elolvadt. A ház csendes volt , úgy éreztem lélegzetvételeim 5-szörösére erősödnek, és mintha vízhangot is vernének. Naivan néztem körbe mégegyszer, hátha történik valami érdekes, vagy észre veszek valamit, amivel elüthetném az időt. Idétlenül kezdtem dülöngélni ültemben , majd pár perc múlva feladtam. Nagy sóhaj közepette borultam el a kanapén , arcom a párnákba fúrtam. Nincs semmi érdekes a házban...
Unalmamban hajamat kezdtem fonogatni, mint egy tudatlan kislány, ám ezt is meguntam. Végső elkeseredésemben felpattantam , majd az előszobába siettem. Magamra húztam bélelt csizmám , majd sálam nyakamra tekertem. Leakasztottam fekete, hosszú kabátom , majd kitártam az ajtót. Pár hópehely szállt az arcomba, melyek valószínűleg eddig az ajtón pihentek. Kezeimet zsebembe süllyesztettem , majd elindultam a kikövezett kisúton a kapuig. Az utca üres volt , nem sokan mászkálnak ilyenkor errefelé. Csak elindultam az egyik irányba , ha eltévedek, majd felhívom Niallt. A frissen hullott hó hangosan ropogott lépteim alatt, ahogy egyre közelebb értem London belvárosába, az emberek is sűrűsödni kezdtek. Kisgyermekek ugráltak a hókupacokba a közeli parkokban, vagy éppen hóembert építettek. Bámészkodásomban sikerült belekeverednem egy hócsata kellős közepébe, így elég váratlanul ért, mikor egy duci hógolyó  landolt vállamon. Felkaptam a fejem, és a hógolyó irányába kaptam a fejem. A kisfiú behúzott nyakkal meredt rám , valószínűleg félt, hogy netalán leszidom. Ám ehelyett inkább elmosolyodtam , és lehajoltam , majd gyúrtam egy szép golyót. A csapat , melynek harcterébe kerültem döbbenten várta a fejleményeket, nem tudták mire vélni reakcióm. A hógolyó nagy lendülettel távozott kezeim közül, egyenesen a kisfiú lábát találta el. Az illető pár percig dermedten meredt lábára, majd elmosolyodott, és kezdetét vette a csata.
Hógolyók repkedtek ide-oda , senki sem úszta meg . Nevetve rohantam egy fa mögé , majd , mint valami bűnügyi sorozatban, nagyokat lihegve vártam hogy erőt merítsek. Azt hittem senki sem vesz észre, ám a kisfiú nem hunyt szemet felettem. Egy nagy hógolyó landolt lábamon, majd , miután az illetőre kaptam fejem, az gúnyosan elmosolyodott, majd kiöltötte nyelvét.

-Ezt visszakapod - fenyegettem meg,és már hajoltam is a földre.

-Úgy sem kapsz el ! - szaladt el nevetve , mire utána iramodtam.

Köszönhetően apró termetemnek , ügyesen kihajolgattam az engem szélbe vevő hógolyók elől, ám így is akadt, ami eltalált. A szőke fiú nevetve loholt előttem, biztos volt győzelmében. Ezt megelégelve hajítottam el a kezemben lévő vizes golyót, mely pontosan háton találtam a fiút, aki meglepetésében megbotlott egy faágban, és a földön kötött ki. Nevetve értem útol , majd óvatosan talpra állítottam.

-Megvagy kislegény ? - poroltam le vastag ruháját.

-Persze ! Ez meg sem kottyant nekem - húzta ki magát.

-Addig jó - mosolyodtam el.

A kisfiú kék szemei boldogan csillogtak, szőke hajában hópelyhek fénylettek. Kék, bolyhos sapkáját fejébe húzta , majd rántott egyet sárga overálján. 7 éves lehetett...

-Lassan mennem kell, örültem ,hogy játszhattam veletek - egyenesedtem föl, mire a kisfiú elszontyolodott.

-Maradj még - kért aranyosan.

-Majd még kijövök valamikor, hátha összefutunk- mosolyogtam.

-Megígéred ? - rángatta kabátomat.

-Meg - bólintottam.

A kisfiú elmosolyodott, majd boldogan futott oda anyukájához, aki a padon ülve olvasott. Elmélyülten figyeltem , amint anyukája ölébe fészkeli magát, majd őrült mesélésbe kezd. Szívem összeszorult , nekem sosem volt anyukám...én sosem élhettem át azt a biztonságot, szeretetet , és boldogságot, melyet egy anya nyújt a gyermekeinek. Túl hamar kellett felnőnöm , sosem volt gyermekkorom, sosem játszottam másokkal .Talán ezért is vágytam rá annyira, hogy szeressen valaki, és vigyázzon rám.
Csendesen indultam tovább a gyermek kacajok egy halkulni kezdtek, már csak távoli zsivajként hangzottak. Az utcák népesedni kezdtek, lassan már alig fértem el. Bőszen kerülgettem az embereket, miközben próbáltam némileg megjegyezni merről jöttem, nem akartam megint eltévedni. Az emberek egytől egyig sietősen szedték lábukat , a legtöbben telefonáltak, vagy zenét hallgattak . Az aluljárókból özönlöttek ki az emberek , ugyanakkor annyian is indultak be. A legtöbben metróval közlekedtek, ám a buszmegállókban is álltak. Míg ezeket tanulmányoztam, rákellett jönnöm , mennyi mindenből is maradtam ki. A pokolban nincsenek közösségi helyek, csak néhány kocsma, de senki sem nagyon jár el otthonról. Mért tennék, hiszen barátságok sem nagyon kötődnek lent. Az ördögök önzők , és gonoszak csak saját magukkal törődnek. Ez alól is állandóan kivétel voltam, és ha belegondolok talán egy kicsit Peter is kilógott a sorból, de őt jobban szeretném elfelejteni. Azóta is nehéz felfogni, mit tett velem , talán még rendesen el sem jutott a tudatomig. Nem akarom még mindig elhinni, hogy átvert az a személy, akit barátomnak hittem , hogy végig csak hazudott...azt meg végképp nem, hogy egy gyilkos. Inkább elfelejtek minden vele kapcsolatos dolgot.

-Bocsánat - szólt hozzám valaki, mire észbekaptam , és elálltam az útból.

Céltalanul indultam meg egy kis utca felé , remélve, hogy valami izgalmas helyen lyukadok ki. Úgy tűnt ma sok minden ellenem van , sikerült egy zsákutcába tévednem. Bosszúsan indultam meg vissza , elpazaroltam 5 percet . Ahogy haladtam furcsa érzésem támadt , éreztem, ahogy tetoválásom körvonala kidudorodik. A levegőben mintha mágia keringett volna, mely rémülettel töltött el. Nem kockáztattam meg , inkább gyorsítottam lépteimen, minél előbb távozni akartam. Úgy éreztem figyel valaki , pulzusom az egekbe szökött. Futásnak eredtem, nem foglalkozva azzal, hogy térdeim remegni kezdtek. Ahogy kiértem az utcából, megszűnt minden rossz érzésem , karomon nem éreztem semmi szokatlant. Furcsállva meredtem az utcára , melyen semmilyen utca tábla nem volt található sehol, pedig megfigyeltem, hogy minden utcának neve van. Nagyot nyeltem, majd inkább elindultam visszafelé.
Büszkén szedtem a lábaimat , a környék ismerős volt, és még csak egyetlen rossz utcába sem tévedtem. Hamar a házhoz értem, a kapu lazán tárult fel előttem. Megkönnyebűlten vetkőztem le, majd a konyhába siettem,és kerestem magamnak egy zsebkendőt.
Hamarosan kulcsok zörgésére lettem figyelmes, majd 5 fiú hangját hallottam meg. A zsepit a szemetesbe hajítottam, majd elindultam az előszoba felé.

-Niall én használatba veszem az ágyad - nyafogott Louis , aki elsőként vetkőzött le.

-De ha hozzányúlsz a kekszemhez ... - fenyegetőzött az ír fiú , mire Louis felvonta a szemöldökét.

-Milyen  keksz ? - értetlenkedett, majd gúnyosan elmosolyodott.

Mint egy rossz kisfiú spurizott a lépcsőig, egy szia ordibálás közepette, melyet nekem szánhatott. Hamar eltűnt a lépcsőfordulóban, és szerintem a kekszet sem fogja Niall megtalálni este. Liam a fejét csóválva lépett beljebb, majd elmosolyodva intett egyet.

-Sziasztok - köszöntem halkan.

Harry egy aprót biccentett, nem lehetett valami jó kedve , ám miután Liam szúrósan ránézett egy mosolyt varázsolt arcára. A két fiú a nappaliba indult, majd mintha otthon lennének leheveredtek az ágyra, és bekapcsolták a tv-t. Zayn még a kabátját küszködte le magáról , míg Niall aranyos mosollyal az arcán megindult felém. Szorosan átölelt , majd egy puha puszit nyomott hajamra. Mosolyogva bújtam hozzá, nem érdekelt, hogy Zayn felvont szemöldökkel figyel.

-Milyen volt ? - érdeklődtem, bár elnézve a sok nyúzott arcot nem számítottam kicsattanó örömre.

-Fárasztó - igazolta be feltevésem.

Bíztató mosolyt küldtem felé , majd csatlakoztunk a többiekhez, akik épp nagyban veszekedtek a távirányítón. Lehuppantam a kis karosszékbe , majd első sorból néztem végig, amint Zayn győzedelmesen megszerzi a kapcsolót. Harry durcásan helyezkedett el a földön, míg Liam felült a kanapéra. Niall letelepedett elém a földre, úgy tűnt mozi délutánt tartunk.

-Rendeljünk pizzát ? - halászta elő telefonját a szőkeség, mire mindenki szeme felragyogott.

Míg Niall telefonált , a többiek nézhető filmet kerestek , csak Louis hiányzott a csapatból. Azonban a film kisebb gondot jelentett, melybe engem is belekavartak.

-Noah, szerinted ? - fordult felém Zayn, kezében 2, számomra ismeretlen filmel.

-Nekem aztán mindegy - ráztam a fejem, fogalmam sem volt miről szólnak az adott filmek.

Harry épp tiltakozni szeretett volna, mikor megjelent Louis az ajtóban. Felé kaptuk a fejünket, megvoltunk  róla győződve, hogy komolyan elaludt.

-Nem alszol ? - kérdezte Liam, mire Louis elmosolyodott.

-Hiányoztatok - rohant oda Harryhez, majd szegény fiúra vetette magát.

Megrökönyödve néztem a két fiú harcát, ahogy Louis próbálja magához szorítani a göndör fiút, aki azonban azon fáradozott, hogy leszedje magáról. Hangosan nevettem fel, mint még soha , Niall , Liam és Zayn is csatlakozott hozzám. Harrynek végül nagy nehezen sikerűlt leráznia a fiút, aki kényelmesen elhelyezkedett a kanapé előtt.

-Ettől még nem úsztad meg - fordult felém Zayn, mire hátrahőköltem - Válasz egyet !

-Mondtam, hogy mindegy - tiltakoztam.

Louis felpattant ültéből és random kivette Zayn kezéből az egyiket.

-Ezt nézzük - jelentette ki, majd a lejátszóba helyezte a dvd-t.

Mindenki elhelyezkedett , majd miután a lámpa is lekapcsolásra került elkezdődött az érdekes mozi délután.