-Persze ! - csillant fel Niall szeme .
A hűtőhöz sétált, és leszedte a szórólapot , melyet az asztalra dobott. Mind a 4 fiú, mint valami éhes pióca csapat a lapra vetette magát, és egymás kezéből kitépve próbált hozzájutni. Niall a pultnak dőlve kezdte bújni telefonját a telefonszám után kutatva. Felvont szemöldökkel figyeltem a harcot , melyet végül Louis nyert így a többiek csak köré gyűlve figyelhették a lapot. Tekintetem találkozott Nialléval, mire mindketten elmosolyodtunk.
Hangos nevetés nevetés töltötte be a nappalit, mire én is elmosolyodtam. Lábaimat felhúztam , miközben kezemmel kitámasztottam fejem. Fekete hajam szemembe hullott , ám nem nagyon foglalkoztam vele , inkább a vidám társaságot figyeltem. Csak Zayn hiányzott, aki pár perce döntött úgy, hogy kiszellőzteti a fejét . Hirtelen pattantam fel, majd észrevétlenül kisliccoltam a szobából . Magamra rángattam a mamuszcsízmám , majd felkaptam a kabátom , és elindultam a terasz ajtó felé. Ahogy az üveghez értem megpillantottam Zaynt , amint a falnak támaszkodva épp szív egyet a cigarettába. Száját fehér füst hagyta el , mely keveredett a ködös levegővel.
Lenyomtam a kilincset, majd gyorsan kiléptem, hogy a hideg ne menjen be. Hajamba hűvös szél kapott , majd zsebre dugtam kezeimet, és elindultam Zayn felé, aki mikor észrevett halványan elmosolyodott. Viszonoztam gesztusát, majd megálltam mellette, vállam én is falnak döntöttem.
Csendben néztem végig a hatalmas kerten, melyet köd lepett el. A szürke égboltot felhők sokasága takarta , a talajt egyenletesen lepte be a hótakaró. A kislámpa halvány fénye volt az egyetlen fényforrás , mely szinte beragyogta a teraszt. Zayn egy utolsót szívott a cigibe , majd miközben kifújta a füstöt , elnyomta a hamutálban . Kezeit kabátzsebébe rejtette, majd tekintetét rámemelte.
-Miért nem maradtál a többiekkel bent ? - kérdezte .
-Ha zavarok, visszamehetek - szabadkoztam, mert azt hittem ezért kérdezi.
-Nem, dehogy ! - nevetett fel, tekintetével a tájat kezdte fürkészni - Csak gondolom most is nagyon jól szórakoznak valamin , nem én vagyok a legjobb társaság !
-Mért mondod ezt ? - döntöttem meg a fejem, fürkészve figyeltem minden mozdulatát.
-Mert így van ... - nézett rám, majd újra visszafordította a fejét.
-Tudod , kicsit kívülállónak éreztem magam - ismertem be - Ti már egy összeszokott csapat vagytok, imádjátok egymást, én meg idetoltam a képem pár napra.
Zayn rámemelte a tekintetét , szeméből furcsa érzelmek sugároztak.A szél erőszakosan kapott bele fekete tincseimbe , de kicsit sem foglalkoztam a kinézetemmel.
-Nem bántásból, de mért is vagy itt ? - fordult teljesen felém.
Próbáltam leplezni félelmem, melyet ez a kérdés váltott ki , és talán sikerült is, mert Zayn ugyanolyan érdeklődő pillantásokkal méregetett. Mondjam el az igazat ? Mégis mit fog rólam gondolni ?
Nagy levegőt vettem, mely páraként távozott ajkaim közül . Érdeklődve néztem ahogy a szürke levegő a semmibe vész , majd visszafordultam Zaynhez.
-Jó kérdés... - suttogtam - Igazából , az életemnek már semmi értelme sincs ...
-Sokszor érzed így ? - kérdezte, szemeiből megértés sugárzott.
-Csak mostanában - válaszoltam őszintén.
Zayn merengve fordította a el a tekintetét , a hűvös szél játszott hajával. Érdeklődve figyeltem arcát , melyet félhomály fedett. Furcsa érzések kavarogtak bennem ....féltem. Féltem , mert nemtudtam, jól cselekszem-e ? Mégis képtelen lettem volna bántani ezt a fiút , képtelen lettem volna őt tönkretenni...inkább az ő élete , mint az enyém !
-Mindig van valami, amiért küzdenünk kell , ami még tartja bennünk az erőt - nézett rám , mire nagyot sóhajtottam.
-Ahogy látom egy cipőben járunk - szólaltam meg, mire Zayn halványan elmosolyodott.
Valami , amiért küzdenünk kell... ez a pár szó vízhangzott a fejemben óriási kavalkádot képezve...valami, amiért küzdenünk kell ! Tekintetem Zaynébe fúrtam , és ekkor már tudtam...Zaynért kell küzdenem, azért, hogy legalább neki legyen tökéletes élete.
Lábaimat felhúztam , miközben kezeimet összekulcsolva pihentettem hasamon. Fejem egy párnára döntöttem, miközben érdeklődve tanulmányoztam a plafonra vetődő különféle árnyalakokat. Néha a sötétség erősődőtt, ellepte a kék boltozatot, majd a fény újra erőre kapott , visszaszorítva az árnyakat.
Az ágy besüppedt , mire a fejem oldalra fordítottam, így Niallt pillantottam meg. Hátát a falnak döntötte, kezeit lazán az ölébe ejtette, miközben mosolyogva felém nézett. Halovány mosoly jelent meg szám szegletén, majd visszafordítottam a fejem.
-Nagyon jófejek a többiek - jegyeztem meg .
-Nézd el nekik, hogy ilyen hülyék ! - nevetett fel, mire újból elmosolyodtam.
Furcsa izgalom lett úrrá rajtam , ám ez inkább csak fokozta feszültségem, melyet megpróbáltam leplezni. Ujjaimmal kezdtem babrálni, hátha úgy elvonom a figyelmem a rám váró feladatról.
-Zaynnel mennyire vagy jóban ? - kérdeztem.
-Őszintén , az utóbbi időben eltávolodtunk egy kicsit. - ült fel, mire én is felé döntöttem a fejem.
-Mi történt ? - tornáztam magam én is ülő helyzetbe.
Lábaim törökülésbe húztam, majd izgatottan figyeltem minden mozdulatát. Láttam Niallon, hogy gondolkodik, kereste a szavakat.
-Zayn mindig is kicsit visszahúzódóbb volt nálunk... - próbálta megfogalmazni - Mostanában történtek vele dolgok, melyeket nehezen tud feldolgozni, és nem engedi, hogy segítsünk !
-Mik ? - ráncoltam a homlokom.
Niall szeméből fájdalom sugárzott , ám tartotta magát. Értetlenül meredtem rá , mire végre összeszedte magát.
-Már lassan fél éve történt , de Zaynnek még mindig nem sikerült kiheverni ... - nézett rám.
-De mit ? - fogyott el türelmem.
-Hogy meghalt az apja ... - suttogta lehajtott fejjel .
Mintha csak egy hegy omlott volna rám , nehezedett vállamra a fájdalom. Döbbentem meredtem magam elé , próbáltam feldolgozni a hallottakat.... ám ekkor harag lett úrrá rajtam, ordítani akartam...hisz Zaynnek már így is keserű az élete...
-Istenem ... - pattantam fel, idegesen kezdtem fel-alá járkálni a szobában.
-Noah ... - húzta fel a szemöldökét Niall, miközben ő is felállt.
-Utálom magam ! - csúszott ki a számon .
Niall értetlenül meredt rám , majd megingatta a fejét.
-Mért mondasz ilyet ? - sóhajtott, majd közelebb lépett.
-Mert így van ! - kiabáltam , teljesen elfeledkezve magamról - Utálom magam , csak bajt hozok mindenki fejére ! Utálom, azt , aki vagyok ! Jobb , ha el is megyek !
-Nem mész te sehova - rázta a fejét.
Szorosan ölelt magához , mire pár percig tiltakoztam, majd megadtam magam. Pár könnycsepp gördült le az arcomon, miközben nagyokat szipogva bújtam a szőke fiú karjaiba. Illata behálózta a lelkem, és talán pont erre volt szükségem... hogy valaki éreztesse velem, hogy nem vagyok olyan semmire kellő , mint azt én hiszem.
-Köszönöm - szipogtam.
Niall kedvesen eltolt magától , így szemébe tudtam nézni , melyből aggodalom sugárzott. Hálásan elmosolyodtam, majd letöröltem könnyeimet.
-Te hogy tudtad feldolgozni , hogy Kim meghalt ? - kérdeztem épphogy hallhatóan.
Niall arca fájdalommal telt meg, mire elszéggyeltem magam, amit ő is észrevett.
-A családom és a barátaim segítettek - ismerte be - Tudod azóta sosem voltam szerelmes...mikor egy lányra néztem mindig eszembe jutott,és...
-Megértem - simítottam végig a karján - Hogy történt ?
-Pont 3 hónappal az x-faktor előtt derült ki ...- nyelt nagyot - daganatos lett...
-Nem volt valami furcsa ismerőse abban az időben, mikor ez kiderült, aki utána eltűnt ? - kérdeztem
Niall furcsállva nézett rám , de aztán elgondolkozott. Magamban imát mondtam, hogy a válasz nem legyen !
-Most , hogy mondod volt egy srác , aki... - szemei kikerekedtek .
-Aki ? -nyeltem nagyot.
-Valahogy megjelent , és azután Kim is máshogy viselkedett, már nem volt olyan vidám, mint azelőtt...és miután kiderült a srác eltűnt - nézett rám , majd a földre.
Letaglózva meredtem magam elé , ebben a perben bármit megtettem volna, csakhogy eltudjak bújni ! Menekülni akartam, fitni minnél messzebb az igazságtól. Éreztem, ahogy térdeim megremegnek , majd látásom homályosodni kezdett. Nagy puffanást hallottam, majd elsötétült minden....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése