A szoba sötét volt , csak a függöny résein beszűrődő halovány fény világított....este volt. Halk szuszogás törte meg a csendet , mely kételyekkel töltötte be a lelkem. Bizonytalanul tettem egy lépést , ám lábaim nem értek a földhöz . Furcsállva emeltem meg a kezem , melyen át láttam a padlót....csak árnya voltam önmagamnak .
Hangtalanul lebegtem az ágy széléhez , ahol egy alak aludta az igazak álmát. Arcát mélyen a párnába fúrta, így ismeretlen maradt számomra. Kezemmel végigsimítottam karján, melyet ugyan nem érezhetett, ám jelenlétem érzékelhette. Mocorogni kezdett , majd átfordult a másik oldalára, így végre megpillanthattam arcát. Kezeim szám elé kaptam, ám hamar le is engedtem...nem hallhat.
Feszülten meredtem a gondterhelt arcra, mely talán nem is aludt már olyan mélyen...Kim !
Az ajtó halk nyikorgással nyílt ki mire fejem odakaptam. Egy alak körvonalai rajzolódtak ki a sötétben, majd az ajtó halkan becsukódott. Furcsa érzés kerített hatalmába , lélegzet visszafolytva vártam, hogy végre a fény hatókörébe érjen.
Kim is megérezhette az alak jelenlétét, mert szemei felnyíltak , majd rémülten felült az ágyon.
-Ki az ? - kérdezte halk, rekedtes hangon.
Az illető nem válaszolt, csak lassú léptekkel közeledett a lány felé, kinek szapora szívveréseit még én is meghallottam. Az alak egyre közelebb ért, mire bennem is fokozódott az izgalommal vegyes félelem.
Mintha csak valami misztikus erő lett volna a légkörben , a függöny hirtelen leszakadt , a szobát pedig fény árasztotta el. Kim arca eltorzult , ajkait halk, kétségbeesett sikoly hagyta el.
Ezzel egy időben én is felsikoltottam , szemeimbe pedig könnyek szöktek...nem, ez lehetetlen ! Nem lehet ! A férfi gúnyosan felnevetett , szemeiben gonoszság csillant. Fekete csuklyája meglebegett, majd egy nagy lépéssel az ágynál termett. Hangos , rettegő sikoly töltötte be a szobát, majd hirtelen elsötétült minden...
Szemeim kipattantak, hirtelen ültem fel az ágyon. Niall ijedten kapta rám a tekintetét, melyben aggodalom csillant. Szaggatottan vettem a levegőt, szinte kapkodtam . Fejem lüktetett, szívem vad ütemben kalapált. Testem remegett , éreztem, ahogy a könnyek rászáradnak arcomra...ez nem álom volt !
-Noah, jól vagy ? - csúszott feljebb az ágyon , kezét bíztatóan enyémre tette.
-Elaludtam ? - kérdeztem halkan , alig érthetően.
-Nem egészen...- húzta el a száját - Elájultál !
-Mi ? - kaptam rá a tekintetem zavarodottan.
-Lefektettelek , és kimentem, hogy hozzak valami borogatást , de mire visszaértem... - magyarázott, majd aggódva rám nézett - Forgolódtál , majd felsikítottál !
Frusztráltan húztam fel lábaimat törökülésbe , homlokom kezemnek támasztottam. Nem álom volt , több...mint egy látomás, egy emlék, melyet mindenki elfelejtett . Beletúrtam hajamba, majd gyorsan letöröltem könnyeimet. Szívemre fájdalom és keserűség telepedett. Ez akkor is lehetetlen...
-Későre jár, nem akarlak feltartani - emeltem rá a tekintetem , majd haloványan elmosolyodtam.
-Noah - rázta a fejét hevesen - Nem úgy tűnsz, mintha jól lennél !
-Jól vagyok... - suttogtam , majd halkan felnevettem .
-Szerintem is röhejesen hazudsz - bólintott mosolyogva, majd felpattant.
Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy eltűnt az ajtó mögött, majd pár perc múlva újra megjelent, kezében a párnájával, és paplanjával. Szó nélkül ledobta az ágyamra az ágyneműket , majd szépen elrendezgette a párnáját , figyelmen kívül hagyva döbbent arckifejezésem.
-Niall ... ? - húztam fel a szemöldököm, mire a szőke fiú végre felém fordult.
-Nem hagylak egyedül, túl frusztrált vagy ! - nézett rám parancsolóan.
-Jól vagyok, nem kell rám vigyázni ! - horkantam fel, mire Niall csak megrázta a fejét.
-Ha akarod , ha nem, én itt alszom veled ! - erősködött, majd lehuppant mellém.
-De ... - kezdtem tiltakozni, de belém folytatta a szót.
-Az én házam, én szabályaim ! - dőlt hátra kényelmesen, kezeit összefonta tarkóján.
-Szabályaid ? - hökkentem meg.
Niall ráerősen bólintott , majd tekintetét enyémekbe fúrta. Pár percig farkas szemet néztünk, majd végül megadtam magam. Megigazítottam a párnám, majd magamra húztam a takarót. Niall is elhelyezkedett , majd lekapcsolta a kislámpát. A szobára sötétség borult , mire félelem lett úrrá rajtam. Valami furcsa erő hatására biztonságosabbnak éreztem, ha a szemeimet sem hunyom le, így üveges tekintettel meredtem a plafonra. Niall édesen szuszogott mellettem, mely némiképp tényleg biztonságot adott, azonban ez a szuszogás eszembe juttatta a látomást, mire újra behálózott a keserűség. Ide-oda forgolódtam, hátha így elvonom a figyelmem, de csak rosszabb lett.
-Na ugye, hogy szükséged van rám - szólalt meg halk , rekedtes hangon Niall, mire abbahagytam a fészkelődést.
-Én csak...- suttogtam, de nem tudtam befejezni, képtelen voltam rá.
-Gyere ide - emelte meg a kezét.
Egy kicsit hezitáltam , majd végül elmosolyodtam. Mint egy kiscica fészkeltem be magam karjai közé, melyekben végre biztonságban éreztem magam. Niall halkan felnevetett , majd gyengéden belepuszilt a hajamba. Szemeimet lehunytam , és már nem érdekelt semmi...
Mikor újra kinyitottam a szemem, már világos volt. Niall már eltűnt mellőlem, melynek egy kicsit örültem is, így legalább van időm mindent átgondolni. Ráérősen kászálódtam ki a finom ágyból, és nagy erőfeszítésembe került , hogy ne zuhanjak vissza. Belebújtam autós mamuszomba, mely már egészen hozzám nőtt. Hajamba túrva csoszogtam a szekrényhez , majd eltoltam a ruhákat, és kutakodni kezdtem. Tekintetem az órára siklott, mely már fél 12-t mutatott. Szemeim kikerekedtek, majd , mint valami pióca rávetettem magam a ruhákra. Magamra rángattam egy mályva színű nadrágot, hozzá egy krém színű pólót. Fejvesztve rohantam a fürdőbe, ahol gyorsan kifésültem hullámos hajam, majd feltettem egy halovány sminket.
Gyorsan robogtam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Nem tudom, hova rohantam ennyire, hiszen nem időre kellett mennem, mégis úgy éreztem, jobb előbb túl lennem ezen az egészen. Letelepedtem az asztalhoz, majd egy csettintéssel varázsoltam magamnak egy szendvicset. Kicsit talán a kelleténél gyorsabban ettem meg , de ez most nem nagyon izgatott.
Magamra kaptam egy barnás , kötött pulcsit , majd felvettem a bakancsom. A székről felkaptam a táskám , majd elindultam a bejárat felé. Mivel nem akartam illetlenül elvenni a kulcsokat, nehogy a végén még baj legyen belőle, jobbnak láttam, ha szimplán csak varázslattal csukom az ajtót. Nagy sálam a nyakam köré tekertem, majd ki is léptem az ajtón. Szemembe csípős szél csapott, ezért behúztam a nyakam , eltakarva ajkaimat a sálba. Gyors léptekkel indultam meg , ám hamar rákellett ébrednem, fogalmam sincs hova akarok menni.
Idétlenül kapkodtam a fejem az utcák között , de mindegyik név idegenül csengett számomra. Találomra indultam el az egyiken, mely talán egy kicsit ismerősebb volt a többinél. A józan eszem azt diktálta, hogy csak eltévedek, és inkább kérdezzek meg valakit, de a makacs oldalam előre állt, így csak mentem előre. Nemsokára egy elágazáshoz értem, ahol már jóval több ember lézengett, mindenki egy irányba tartott. Csatlakoztam a tömeghez , és nem is nézve , merre megyek követtem az embereket. Úgy tűnt ez bejött, mert úgy 10 perc múlva ismerős téren találtam magam. Megkönnyebűlten indultam meg jobbra, és nemsokára el is érkeztem úticélomhoz.
Észrevétlenül surrantam be a kihalt sikátorba, mely ugyanolyan rideg, és hűvös maradt , mint volt. Csendben osontam , míg el nem értem a végéhez. Hideg borzongás futott át a hátamon, ám erős maradtam. Szemeimet összehúztam, és körbefordultam...nincs itt senki.
-James ! - kiáltottam el magam, majd visszafojtott lélegzettel vártam.
Nem történt semmi...Csendben álltam, és folyamatosan figyeltem, tudtam, hogy eljön, ha hívom.
-James ! - hangom idegesebben csendet- Tudom, hogy itt vagy valahol !
Fürkészve kémleltem körbe, de továbbra sem történt semmi. Hűvös fuvallatt csapott be a kis járatba , minek következtében a házak tetejéről megindult a hó. Ijedten ugrottam arrébb, sikeresen kikerülve a hó lavinát, mely betemette a nyirkos betont. Nagyot nyeltem, majd, kezem csípőre téve gyűjtöttem erőt.
-Megijedsz egy kis hótól ? - nevetett valaki mögöttem, mire ereimben egy pillanatra megfagyott a vér.
Lassan fordultam meg, és szembe találtam magam James kárörvendő mosolyával. Lelkemben düh lobbant, kezeim akaratom ellenére szorultak ökölbe, mire összeráncolta a homlokát.
-Annak ellenére, hogy te hívtál, nem nagyon örülsz nekem ! - húzta száját gúnyos mosolyra, így kivillantak fehér fogai.
Letaglózva álltam, szóhoz sem jutottam. Kezeim elernyedtek , a düh helyét szomorúság vette át. Hol van James ? Ki áll előttem ? Hol van a segítőkész fiú, akit ismertem ? Hol a barátom ?
-Mi történt veled ? - kérdeztem végül .
-Velem ? - nevetett fel - Veled mi történt ? De ezt már egyszer eljátszottuk, nem emlékszel ?
-De - sütöttem le a szemem.
James harsány nevetésére fájdalom lett úrrá rajtam , szánalmas vagyok...Lehajtott fejjel álldogáltam , miközben éreztem, ahogy James folyamatosan engem figyel. Tekintete lyukat vájt bőrömön , égetett és megsebzett. És talán pont ez segített rájönnöm, hogy mért is vagyok itt.
Kezeim ökölbe szorultak, a megalázottsággal teli düh átvette az irányítást. Lassan emeltem fel a tekintetem, mire James hátratántorodott. Fekete szemeiben megláttam magam, és belül még én is elcsodálkoztam. Szemeimben tűz lobogott, a düh tüze, melyre ördög csak akkor képes, ha ölni is tudna...
-Noah ? - csodálkozott.
-Láttam ! - szólaltam meg keményen.
-Miről beszélsz ? - húzta fel a szemöldökét.
-Este...- enyhültek meg kezeim, ám szememben ugyanúgy lobogott a düh - este látomásom volt !
James értetlenül nézett rám , ám szemében a félelem halovány árnyai játszottak. És ez kis bizonytalanság is elég volt nekem ahhoz, hogy tudjam , nem tévedtem...hogy tudjam, végig csak hazudott.
-Mi ? - tárta szét karjait teljesen értetlenül - Kiről ?
-Kimberly Evans - ejtettem ki ezt a két szót, mely talán James számára végzetes is lehet.
A fiú letaglózva meredt maga elé , talán rájött, hogy most nagyon ügyesnek kell lennie, hogy átverjen, de ezt én is tudtam...
-Noah, az meg ki ? - kérdezte türelmetlenül - Miről beszélsz ?
-Arról, hogy végig csak hazudtál James ! -fakadtam ki , mire kicsit megtántorodott.
-Na azért álljon meg a menet ! - horkant fel - Lehet az utóbbi napokban elfajultak a dolgok, de nem hazudtam neked !
-El sem hiszem, hogy még mindig képes vagy az arcomba hazudni !- tártam szét a karom jelezve, nem vagyok olyan hülye, mint azt hiszi. Többé már nem csap be - Volt valaha, egyetlen igaz mondatod hozzám ? Egyetlen igaz szavad ? Vagy tényleg minden egyes betű egy nagy hazugság
volt ?!
James arca eltorzult , fájdalmasan hajtotta le a fejét...rájött, most már nem tud átejteni. Vagy elmondja az igazat , vagy élete végéig hordozza a terhet.
-Egyáltalán ez a rendes neved ? - kérdeztem hisztérikusan - Így hívnak, vagy ezt is kitaláltad ?
-Noah ...- nézett rám, kereste a tekintetem, ám én inkább elfordultam- Mire akarsz kilyukadni ?
-Te voltál ... - néztem rá, és ekkor eltörött a mécses. Arcom egy könnycsepp szántotta végig - Te ölted meg !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése