-Hol is kezdjem ... - kezdtem bele komoly arccal.
Talán nem is kell akkorát hazudnom... csak ki kell hagynom, hogy ördög vagyok , a többit elmondhatom.
-Nem volt a legszebb gyermekkorom - ismertem el - Apukám még születésünk előtt lelépett , anyukám, pedig épphogy ránk nézett. Már kiskoromban megtanultam , hogy csakis magamra számíthatok ...csakis.
Halk, hisztérikus nevetés hagyta el ajkaimat , mire Niall arca elkomorult. Lábaimat kinyújtottam , és a balt hanyagul átlendítettem a jobbon. Kezeimet összekulcsolva öleimbe ejtettem , majd összeszedve minden gondolatom, beszédre nyitottam a szám.
-Míg kicsik voltunk, felhőtlen volt a kapcsolatunk az ikertestvéremmel. Szerettünk együtt játszani , sokat beszélgettünk , és nevettünk. Azonban anya , mikor 14 évesek voltunk , minden szó , és ok nélkül elhagyott minket , Mia magába fordult , és míg én azon voltam, hogy legyen mit ennünk , és megéljünk valahogy, ő a szobájában sínylődött. Eltávolodtunk egymástól , és mára- már alig beszéltünk ... - mély levegőt vettem, majd folytattam történetem kitalált részét - Teljesen egyedül maradtam , és már nem bírtam tovább , így eljöttem , és tessék ... itt vagyok.
Halovány mosoly futott át arcomon , de bármennyire is próbáltam , nem maradt ott. Láttam Niall arcán, hogy megdöbben, nem erre számított.
-És ő most hol van ? - kérdezte halk hangon - Mia ?
-Nem tudom... - sóhajtottam , válaszom őszinte volt.
Nem tudom hol lehet, mit csinál, sikerült -e már neki a feladat, vagy ő is éppoly tanácstalan , mint én ? Niall lassan dőlt hátra a kanapén , majd elgondolkodva meredt maga elé. Szőke tincsei kócosan lógtak szemébe, melyeket időnként megelégelt, és kisöpört onnan. Csend telepedett ránk , ami ugyan nem volt kínos, engem mégis zavart , így egy erőltetett mosoly kíséretében újra szónokolni kezdtem.
-Imádom a telet, a forrócsokit , főleg a tiédet ! Nem szeretem a kávét , a nagyon vidám színeket , imádom , mikor a számba esik a hó ! Szeretem nézni az embereket , mikor örülnek, ugrálnak , sietnek valahova, vagy ha csak ülnek egy padon. Szeretek olvasni , imádom a krimiket ! - kezdtem el, mire a mosoly őszintén ragadt arcomra - Nem szeretem, ha valaki nagyképű , és beképzelt , mondogassa magának az istenítő szavakat ! Szeretem, ha valami izgalmas , és relytéjes !
Miközben mondtam, ujjaimon számoltam , mire Niallből nevetés tört elő. Hangja átjárta egész testem , mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Fejét hátradöntötte , nevetésében már a hasát fogta , miközben én érdeklődve méregettem. Végül kacagása csillapodott , majd teljesen elhalt , fejét aranyosan hajtotta vissza. Kék szemei megcsillantak a lámpafényben , miközben édes mosoly kíséretében tekintetével végigmért.
-Na , mostmár mindent tudok rólad - mosolygott rendíthetetlenül.
"Bárcsak" szólalt meg egy hang a fejemben , mire furcsa érzés kerített hatalmába... bűntudat. Összeráncolt szemöldökkel néztem végig magamon , kezdtem azt hinni, nem is önmagam vagyok . Tekintetem találkozott Nialléval , aki fürkészve figyelte mozdulataimat , ezért gyorsan rendeztem vonásaimat.A csendet , hasam hangos korgása törte meg , mely emlékeztetett, hogy ennem kéne.
-Ma még nem is ettem semmit - fogtam meg a hasam, hátha akkor halkabb lesz.
-Rendeljek pizzát ? - kérdezte a mellettem ülő szőkeség.
-Nem akarom, hogy rám költsd a pénzed ! - ráztam meg a fejem , majd felpattantam, és a konyhába indultam.
Niall is követett , megállt a pult egyik oldalánál , és kíváncsian leste minden mozdulatom. Kitártam a hűtő ajtaját , és elkeseredetten vettem tudomásul , miszerint nincs benne semmi főtt étel. Tekintetem egy nagy gyümölcsön akadt meg, amit összeráncolt szemöldökkel ki is emeltem , majd hitetlenül a fiú felé fordultam.
-Egy ananász ?! - kérdeztem reménytelen hangnemben - Mit keres itt egy ananász, tél kellős közepén ?
Niall bolondosan megrántotta a vállát, szemében gyermeki pajkosság csillogott. Hitetlenül ráztam a fejem , majd visszahelyeztem a gyümölcsöt a helyére.
-Áhá ! - vidultam fel , és kihalásztam a hűtő oldalából egy citromos joghurtot - Mégis van mit ennem !
Bizonyítékként a fiú arcába nyomtam a kajám , majd leszedtem a papírt a tetejéről, és meg is kostóltam. Niall szemeit lesütötte , szájait beharapva próbálta elfolytani feltörekvő nevetését , melyet homlokráncolva figyeltem.
-3 hete lejárt - hívta fel rá a figyelmem elfúló hangon.
Szemeim kikerekedtek , azonnal a csaphoz rohantam , kiköptem a citromos löttyöt, majd amilyen gyorsan csak tudtam kiöblítettem a számat.
-Fúj - töröltem meg ajkaimat kézfejemmel. Kétségbeesetten néztem körbe , tekintetem megállapodott Niall-on , mire hatalmas sóhaj szökött fel ajkaim közül - Lehet Hawaii pizza ?
~Niall Horan~
Nevetve haraptam még egyet a pizzába, miközben hitetlenül ráztam a fejem. Noah fintorogva nyúlt egy újabb darab ananászért , majd áthelyezte egy másik szeletre.
-Minek kértél Hawaii pizzát, ha nem szereted rajta az ananászt ? - kérdeztem reménytelen arcal.
-Jól van, mostmár leszállhatsz rólam ! - nevetett saját magán.
Közelebb húzta magához a tálat, majd jóízűen beleharapott a pizzájába. Fejemet rázva vettem kezembe a poharam , majd gyorsan ki is ürítettem tartalmát. Jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat , majd tekintetem az ananászokkal megrakodott pizzaszeletre tévedt. Megnyaltam ajkaimat , miközben tenyereimet gyerekes izgalommal összedörzsöltem. Mint egy pióca az áldozatára, úgy csaptam le az utolsó szeletre , amit tányéromra helyeztem, majd izgatottan meg is kostóltam. Noah megrökönyödve nézett, majd kitőrt belőle a nevetés , hangja betöltötte az egész helységet. Most ő rázta a fejét mosolyogva , majd óvatosan belekortyolt a poharába. Gyorsan megettem a maradék ételt is, majd összeszedtem a tányérokat, és a mosogatógépbe helyeztem őket. Noah közben az ablakhoz sétált , és kikukucskált a redőny résein .
Tekintetem akaratom ellenére emeltem rá , arcomra mosoly húzódott , amint lábujjhegyre ágaskodva leskelődött a kis résen. Halkan felnevettem , mire fejét felém fordította , arcán halvány mosoly suhant át. Kezeit maga mellé ejtette , majd teljesen felém fordult.
-Mi az ? - nézett rám sötétkék szemeivel.
-Olyan más vagy - néztem végig karcsú testén .
-És az baj ? - támaszkodott neki az ablakpárkánynak.
-Nem , sőt ... - nevettem fel.
A lány halovány mosolyra húzta a száját , ám szemeiben furcsa érzést véltem felfedezni...míg arca vidám maradt, szemei többet elárultak, mint azt akarta. Megbánás , és szomorúság keveredett tekintetében , ám ezt ügyesen palástolta , csakhogy engem elég nehéz átverni. Mivel híres vagyok , megkellett tanulnom, hogy hogy különböztessem meg az embereket. Kik azok , akik segíteni szeretnénenek, kik azok , akik magamért szeretnek , és kik azok, akiknek csak a hírnevem kell. Azonban Noah más volt... sosem a bandáról, vagy hírnevemről érdeklődött , még csak szóba sem hozta. Ő Niall Horant szerette volna megismerni, nem azt , akit minden újság, és tv mutat. És pont ezért volt furcsa a szemében tükröződő érzés, melyet nem tudtam hova tenni.
-Tudod , néha annyira nem értem az embereket - fordult vissza az ablakhoz, majd tekintetét újra rám emelte - Mindenki bezárkózik , pedig annyi mindent lehetne kint csinálni !
Szám huncut mosolyra húzódott , majd intettem a fejemmel, tudatára adva, hogy kövessen. Noah kíváncsian teljesítette ki nem mondott kérésem , azonnal mellettem termett, és elindult az előszobába. Izgatottságát leplezni sem tudta volna , bakancsát ügyetlenül húzta magára , majd sálát feltekerte, és magára kapta a kabátját. Eközben én is felöltöztem, majd sapkám fejembe húztam , és feltettem kapucnim, hogy lehetőleg senki ne ismerjen fel. Ahogy kitártam az ajtót , Noah rögtön kilépett , és meg sem állt a kapuig, melyet gyorsan fel is tárt. Bezártam az ajtót , majd a lány után iramodtam, aki a kapunak dőlve várta, hogy én is megérkezzek. Mosolyogva a kilincshez nyúltam, ám kezem azonnal visszarántottam ... forró volt.
-E... ez ...forró - néztem felváltva kezemre, majd a kilincsre.
Tekintetem idétlenül Noahra emeltem, attól tartottam kinevet, és hülyének tart majd , ehelyett azonban furcsa arckifejezést öltött. Félelem sugárzott szemeiből, ám amint észrevette, hogy őt figyelem, azonnal rendezte vonásait. Arcára értetlenség ötlött , összeráncolt szemöldökkel nézett az ajtóra.
-Ez kicsit abszurd , nem gondolod ? - kérdezte határozottan.
-Tudom, de tényleg forró volt ! - bólogattam, kiállva igazamért , ám mikor kezem újra a kilincsre helyeztem , az ugyanolyan hideg volt, mint kellett volna lennie - Pedig ....
Szórakozottan néztem újra a lányra, aki érdeklődve figyelt. Megráztam a fejem, majd bezártam a kaput , mely hangos kattanással jelezte, hogy ezután nem lehet belépni rajta. Noah arcán kislányos mosoly terült el, izgatottan indult el jobbra , mire én is észbekaptam, és utána futottam.
-Jól van , azért várj meg ! - nevettem, mikor végre beértem a lányt, aki erre megtorpant.
-Bocsi - pirult el, majd lassabbra vette a tempót.
Ezután csendben sétáltunk tovább , lépteink alatt ropogott a frissel hullott hó . Csípős szél fújt, mely olykor bele-bele kapott Noah hajába , aki ilyenkor nevetve megtorpant, eltűrve rakoncátlan fekete tincseit. Kezeimet zsebeimbe mélyesztettem , miközben elmélyülten figyeltem a mellettem lépkedő lányt , aki néha néha felém nézett , majd halkan nevetve visszaszegezte tekintetét az útra.
Egy óriási, fából készűlt kapuhoz értünk , melyet most fehér hótakaró fedett. Mosolyogva léptünk be a park fái közé, melyek ágait hatalmas fagyöngyök díszítettek. Noah szájtátva fordult körbe, tekintetét a fák sokaságaira emelte. Hitetlen nevetés szökött fel ajkai közül , majd tekintetét rám emelte.
-Hisz ez gyönyörű... - nézett szemeimbe - El sem hiszem !
-Még sosem jártál itt ? - ráncoltam a szemöldököm.
-Nem... - ámult továbbra is, mire felnevettem.
Tekintetét az égre emelte , majd hirtelen kitárta kezeit , és nevetve forogni kezdett. Haja lobogott a levegőben, miközben hangos nevetése szívemig hatolt. Forgása lassúlni kezdett , majd egy egyszerű mozdulattal a frissen lapátolt hókupacba vetette magát. Megrökönyödve néztem a nevetéstől vonagló lányt, majd mintha csak fejbe csaptak volna, tört fel belőlem is a röhögés. Hátam előregörnyedt , szinte már fuldokoltam , miközben hasamat fogva lassan én is leereszkedtem a puha hóba. Nem érdekelt, ha megfázok , vagy berekedek , ebben a pillanatban csakis a mellettem fekvő lány kötötte le minden figyelmemet. Nevetésünk szerintem a világ másik oldalán is meghallották, de ha odáig nem is hatolt el , az utca végén biztos mindenki megrökönyödve kapkodta a fejét. Ennek gondolatára még jobban nevetni kezdtem , mire Noah felém fordította fejét, majd ő is nevetésbe tört ki. Lassan lecsillapodtunk , mire mintha a tőlünk nem messze ülő , idős bácsi fellélegzett volna . Fejem a lány felé fordítottam, aki térdeit felhúzva, kezeit hasán összekulcsolva meredt az égre. Hirtelen megszűnt létezni a külvilág , csakis őt láttam, amint tekintetét lassan felém fordítja. Halk nevetés hagyta el ajkait, majd elmosolyodva nézett végig rajtam. Furcsa érzés kerített hatalmába , nem éreztem már a hó hidegét, csakis azt a melegséget, mely egész testem átjárta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése