10.~Volt egyetlen igaz szavad ?~

A szoba sötét volt , csak a függöny résein beszűrődő halovány fény világított....este volt. Halk szuszogás törte meg a csendet , mely kételyekkel töltötte be a lelkem. Bizonytalanul tettem egy lépést , ám lábaim nem értek a földhöz . Furcsállva emeltem meg a kezem , melyen át láttam a padlót....csak árnya voltam önmagamnak . 
Hangtalanul lebegtem az ágy széléhez , ahol egy alak aludta az igazak álmát. Arcát mélyen a párnába fúrta, így ismeretlen maradt számomra. Kezemmel végigsimítottam karján, melyet ugyan nem érezhetett, ám jelenlétem érzékelhette. Mocorogni kezdett , majd átfordult a másik oldalára, így végre megpillanthattam arcát. Kezeim szám elé kaptam, ám hamar le is engedtem...nem hallhat.
Feszülten meredtem a gondterhelt arcra, mely talán nem is aludt már olyan mélyen...Kim !
Az ajtó halk nyikorgással nyílt ki mire fejem odakaptam. Egy alak körvonalai rajzolódtak ki a sötétben, majd az ajtó halkan becsukódott. Furcsa érzés kerített hatalmába , lélegzet visszafolytva vártam, hogy végre a fény hatókörébe érjen. 
Kim is megérezhette az alak jelenlétét, mert szemei felnyíltak , majd rémülten felült az ágyon.

-Ki az ? - kérdezte halk, rekedtes hangon.

Az illető nem válaszolt, csak lassú léptekkel közeledett a lány felé, kinek szapora szívveréseit még én is meghallottam. Az alak egyre közelebb ért, mire bennem is fokozódott az izgalommal vegyes félelem.
Mintha csak valami misztikus erő lett volna  a légkörben , a függöny hirtelen leszakadt , a szobát pedig fény árasztotta el. Kim arca eltorzult , ajkait halk, kétségbeesett sikoly hagyta el.
Ezzel egy időben én is felsikoltottam , szemeimbe pedig könnyek szöktek...nem, ez lehetetlen ! Nem lehet ! A férfi gúnyosan felnevetett , szemeiben gonoszság csillant. Fekete csuklyája meglebegett, majd egy nagy lépéssel az ágynál termett. Hangos , rettegő  sikoly töltötte  be a szobát, majd hirtelen elsötétült minden...


Szemeim kipattantak, hirtelen ültem fel az ágyon. Niall ijedten kapta rám a tekintetét, melyben aggodalom csillant. Szaggatottan vettem a levegőt, szinte kapkodtam . Fejem lüktetett, szívem vad ütemben kalapált. Testem remegett , éreztem, ahogy a könnyek rászáradnak arcomra...ez nem álom volt !

-Noah, jól vagy ? - csúszott feljebb az ágyon , kezét bíztatóan enyémre tette.

-Elaludtam ? - kérdeztem halkan , alig érthetően.

-Nem egészen...- húzta el a száját - Elájultál !

-Mi ? - kaptam rá a tekintetem zavarodottan.

-Lefektettelek , és kimentem, hogy hozzak valami borogatást , de mire visszaértem... - magyarázott, majd aggódva rám nézett - Forgolódtál , majd felsikítottál !

Frusztráltan húztam fel lábaimat törökülésbe , homlokom kezemnek támasztottam. Nem álom volt , több...mint egy látomás, egy emlék, melyet mindenki elfelejtett . Beletúrtam hajamba, majd gyorsan letöröltem könnyeimet. Szívemre fájdalom és keserűség telepedett.  Ez akkor is lehetetlen...

-Későre jár, nem akarlak feltartani - emeltem rá a tekintetem , majd haloványan elmosolyodtam.

-Noah - rázta a fejét hevesen - Nem úgy tűnsz, mintha jól lennél !

-Jól vagyok... - suttogtam , majd halkan felnevettem .

-Szerintem is röhejesen hazudsz - bólintott mosolyogva, majd felpattant.

Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy eltűnt az ajtó mögött, majd pár perc múlva újra megjelent, kezében a párnájával, és paplanjával. Szó nélkül ledobta az ágyamra az ágyneműket , majd szépen elrendezgette a párnáját , figyelmen kívül hagyva döbbent arckifejezésem.

-Niall ... ? - húztam fel a szemöldököm, mire a szőke fiú végre felém fordult.

-Nem hagylak egyedül, túl frusztrált vagy ! - nézett rám parancsolóan.

-Jól vagyok, nem kell rám vigyázni ! - horkantam fel, mire Niall csak megrázta a fejét.

-Ha akarod , ha nem, én itt alszom veled ! - erősködött, majd lehuppant mellém.

-De ... - kezdtem tiltakozni, de belém folytatta a szót.

-Az én házam, én szabályaim ! - dőlt hátra kényelmesen, kezeit összefonta tarkóján.

-Szabályaid ? - hökkentem meg.

Niall ráerősen bólintott , majd tekintetét enyémekbe fúrta. Pár percig farkas szemet néztünk, majd végül megadtam magam.  Megigazítottam a párnám, majd magamra húztam a takarót. Niall is elhelyezkedett , majd lekapcsolta a kislámpát. A szobára sötétség borult , mire félelem lett úrrá rajtam. Valami furcsa erő hatására biztonságosabbnak éreztem, ha a szemeimet sem hunyom le, így üveges tekintettel meredtem a plafonra. Niall édesen szuszogott mellettem, mely némiképp tényleg biztonságot adott, azonban ez a szuszogás eszembe juttatta a látomást, mire újra behálózott a keserűség. Ide-oda forgolódtam, hátha így elvonom a figyelmem, de csak rosszabb lett.

-Na ugye, hogy szükséged van rám - szólalt meg halk , rekedtes hangon Niall, mire abbahagytam a fészkelődést.

-Én csak...- suttogtam, de nem tudtam befejezni, képtelen voltam rá.

-Gyere ide - emelte meg a kezét.

Egy kicsit hezitáltam , majd végül elmosolyodtam. Mint egy kiscica fészkeltem be magam karjai közé, melyekben végre biztonságban éreztem magam. Niall halkan felnevetett , majd gyengéden belepuszilt a hajamba. Szemeimet lehunytam , és már nem érdekelt semmi...


Mikor újra kinyitottam a szemem, már világos volt. Niall  már eltűnt mellőlem, melynek egy kicsit örültem is, így  legalább van időm mindent átgondolni.  Ráérősen kászálódtam ki a finom ágyból, és nagy erőfeszítésembe került , hogy ne zuhanjak vissza. Belebújtam autós mamuszomba, mely már egészen hozzám nőtt. Hajamba túrva csoszogtam a szekrényhez , majd eltoltam a ruhákat, és kutakodni kezdtem. Tekintetem az órára siklott, mely már fél 12-t mutatott. Szemeim kikerekedtek, majd , mint valami pióca rávetettem magam a ruhákra. Magamra rángattam egy mályva színű nadrágot, hozzá egy krém színű pólót. Fejvesztve rohantam a fürdőbe, ahol gyorsan kifésültem hullámos hajam, majd feltettem egy halovány sminket. 
Gyorsan robogtam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Nem tudom, hova rohantam ennyire, hiszen nem időre kellett mennem, mégis úgy éreztem, jobb előbb túl lennem ezen az egészen. Letelepedtem az asztalhoz, majd egy csettintéssel varázsoltam magamnak egy szendvicset. Kicsit talán a kelleténél  gyorsabban  ettem meg , de ez most nem nagyon izgatott.
Magamra kaptam egy barnás , kötött pulcsit , majd felvettem a bakancsom.  A székről felkaptam a táskám , majd elindultam a bejárat felé. Mivel nem akartam illetlenül elvenni a kulcsokat, nehogy a végén még baj legyen belőle, jobbnak láttam, ha szimplán csak varázslattal csukom az ajtót. Nagy sálam a nyakam köré tekertem, majd ki is léptem az ajtón. Szemembe csípős szél csapott, ezért behúztam a nyakam , eltakarva ajkaimat a sálba. Gyors léptekkel indultam meg , ám hamar rákellett ébrednem, fogalmam sincs hova akarok menni.
Idétlenül kapkodtam a fejem az utcák között , de mindegyik név idegenül csengett számomra. Találomra indultam el az egyiken, mely talán egy kicsit ismerősebb volt a többinél. A józan eszem azt diktálta, hogy csak eltévedek, és inkább kérdezzek meg valakit, de a makacs oldalam előre állt, így csak mentem előre. Nemsokára egy elágazáshoz értem, ahol már jóval több ember lézengett, mindenki egy irányba tartott. Csatlakoztam a tömeghez , és nem is nézve , merre megyek követtem az embereket. Úgy tűnt ez bejött, mert úgy 10 perc múlva ismerős téren találtam magam. Megkönnyebűlten indultam meg jobbra, és nemsokára el is érkeztem úticélomhoz.
Észrevétlenül surrantam be a kihalt sikátorba, mely ugyanolyan rideg, és hűvös maradt , mint volt. Csendben osontam , míg el nem értem a végéhez. Hideg borzongás futott át a hátamon, ám erős maradtam. Szemeimet összehúztam, és körbefordultam...nincs itt senki.

-James ! - kiáltottam el magam, majd visszafojtott lélegzettel vártam.

Nem történt semmi...Csendben álltam, és folyamatosan figyeltem, tudtam, hogy eljön, ha hívom.

-James ! - hangom idegesebben csendet- Tudom, hogy itt vagy valahol !

Fürkészve kémleltem körbe, de továbbra sem történt semmi. Hűvös fuvallatt csapott be a kis járatba , minek következtében a házak tetejéről megindult a hó. Ijedten ugrottam arrébb, sikeresen kikerülve a hó lavinát, mely betemette a nyirkos betont. Nagyot nyeltem, majd, kezem csípőre téve gyűjtöttem erőt.

-Megijedsz egy kis hótól ? - nevetett valaki mögöttem, mire ereimben egy pillanatra megfagyott a vér.

Lassan fordultam meg, és szembe találtam magam James kárörvendő mosolyával. Lelkemben düh lobbant, kezeim akaratom ellenére szorultak ökölbe, mire összeráncolta a homlokát.

-Annak ellenére, hogy te hívtál, nem nagyon örülsz nekem ! - húzta száját gúnyos mosolyra, így kivillantak fehér fogai.

Letaglózva álltam, szóhoz sem jutottam. Kezeim elernyedtek , a düh helyét szomorúság vette át. Hol van James ? Ki áll előttem ? Hol van a segítőkész fiú, akit ismertem ? Hol a barátom ?

-Mi történt veled ? - kérdeztem végül .

-Velem ? - nevetett fel - Veled mi történt ? De ezt már egyszer eljátszottuk, nem emlékszel ?

-De - sütöttem le a szemem.

James harsány nevetésére fájdalom lett úrrá rajtam , szánalmas vagyok...Lehajtott fejjel álldogáltam , miközben éreztem, ahogy James folyamatosan engem figyel. Tekintete lyukat vájt bőrömön , égetett és megsebzett. És talán pont ez segített rájönnöm, hogy mért is vagyok itt.
Kezeim ökölbe szorultak, a megalázottsággal teli düh átvette az irányítást.  Lassan emeltem fel a tekintetem, mire James hátratántorodott. Fekete szemeiben megláttam magam, és belül még én is elcsodálkoztam. Szemeimben tűz lobogott, a düh tüze, melyre ördög csak akkor képes, ha ölni is tudna...

-Noah ? - csodálkozott.

-Láttam ! - szólaltam meg keményen.

-Miről beszélsz ? - húzta fel a szemöldökét.

-Este...- enyhültek meg kezeim, ám szememben ugyanúgy lobogott a düh - este látomásom volt !

James értetlenül nézett rám , ám szemében a félelem halovány árnyai játszottak. És ez kis bizonytalanság is elég volt nekem ahhoz, hogy tudjam , nem tévedtem...hogy tudjam, végig csak hazudott.

-Mi ? - tárta szét karjait teljesen értetlenül - Kiről ?

-Kimberly Evans - ejtettem ki ezt a két szót, mely talán James számára végzetes is lehet.

A fiú letaglózva meredt maga elé , talán rájött, hogy most nagyon ügyesnek kell lennie, hogy átverjen, de ezt én is tudtam...

-Noah, az meg ki ? - kérdezte türelmetlenül - Miről beszélsz ?

-Arról, hogy végig csak hazudtál James ! -fakadtam ki , mire kicsit megtántorodott.

-Na azért álljon meg a menet ! - horkant fel - Lehet az utóbbi napokban elfajultak a dolgok, de nem hazudtam neked !

-El sem hiszem, hogy még mindig képes vagy az arcomba hazudni !- tártam szét a karom jelezve, nem vagyok olyan hülye, mint azt hiszi. Többé már nem csap be - Volt valaha, egyetlen igaz mondatod hozzám ? Egyetlen igaz szavad ? Vagy tényleg minden egyes betű egy nagy hazugság
volt ?!

James arca eltorzult , fájdalmasan hajtotta le a fejét...rájött, most már nem tud átejteni. Vagy elmondja az igazat , vagy élete végéig hordozza a terhet.

-Egyáltalán ez a rendes neved ? - kérdeztem hisztérikusan - Így hívnak, vagy ezt is kitaláltad ?

-Noah ...- nézett rám, kereste a tekintetem, ám én inkább elfordultam- Mire akarsz kilyukadni ?

-Te voltál ... - néztem rá, és ekkor eltörött a mécses. Arcom egy könnycsepp szántotta végig - Te ölted meg !

9.~Utálom !~

 

-Rendelünk pizzát ? - tette fel a legjobbkor a  kérdést Louis.


-Persze ! - csillant fel Niall szeme .

A hűtőhöz sétált, és leszedte a szórólapot , melyet az asztalra dobott. Mind a 4 fiú, mint valami éhes pióca csapat a lapra vetette magát, és egymás kezéből kitépve próbált hozzájutni. Niall a pultnak dőlve kezdte bújni telefonját a telefonszám után kutatva. Felvont szemöldökkel figyeltem a harcot , melyet végül Louis nyert így a többiek  csak köré gyűlve figyelhették a lapot. Tekintetem találkozott Nialléval, mire mindketten elmosolyodtunk.


 
Hangos nevetés nevetés töltötte be a nappalit, mire én is elmosolyodtam. Lábaimat felhúztam , miközben kezemmel kitámasztottam fejem. Fekete hajam szemembe hullott , ám nem nagyon foglalkoztam vele , inkább a vidám társaságot figyeltem. Csak Zayn hiányzott, aki pár perce döntött úgy, hogy kiszellőzteti a fejét . Hirtelen pattantam fel, majd észrevétlenül kisliccoltam a szobából . Magamra rángattam a mamuszcsízmám , majd felkaptam a kabátom , és elindultam a terasz ajtó felé. Ahogy az üveghez értem megpillantottam Zaynt , amint a falnak támaszkodva épp szív egyet a cigarettába. Száját  fehér füst hagyta el , mely keveredett a ködös levegővel.
Lenyomtam a kilincset, majd gyorsan kiléptem, hogy a hideg ne menjen be. Hajamba hűvös szél kapott , majd zsebre dugtam kezeimet, és elindultam Zayn felé, aki mikor észrevett halványan elmosolyodott. Viszonoztam gesztusát, majd megálltam mellette, vállam én is falnak döntöttem.
Csendben néztem végig a hatalmas kerten, melyet köd lepett el. A szürke égboltot felhők sokasága takarta , a talajt egyenletesen lepte be a hótakaró. A kislámpa halvány fénye volt az egyetlen fényforrás , mely szinte beragyogta a teraszt. Zayn egy utolsót szívott a cigibe , majd miközben kifújta a füstöt , elnyomta a hamutálban . Kezeit kabátzsebébe rejtette, majd tekintetét rámemelte.

-Miért nem maradtál a többiekkel bent ? - kérdezte .

-Ha zavarok, visszamehetek - szabadkoztam, mert azt hittem ezért kérdezi.

-Nem, dehogy ! - nevetett fel, tekintetével a tájat kezdte fürkészni - Csak gondolom most is nagyon jól szórakoznak valamin , nem én vagyok a legjobb társaság !

-Mért mondod ezt ? - döntöttem meg a fejem, fürkészve figyeltem minden mozdulatát.

-Mert így van ... - nézett rám, majd újra visszafordította a fejét.

-Tudod , kicsit kívülállónak éreztem magam - ismertem be - Ti már egy összeszokott csapat vagytok, imádjátok egymást, én meg idetoltam a képem pár napra.

Zayn rámemelte a tekintetét , szeméből furcsa érzelmek sugároztak.A szél erőszakosan kapott bele fekete tincseimbe , de kicsit sem foglalkoztam a kinézetemmel.

-Nem bántásból, de mért is vagy itt ? - fordult teljesen felém.

Próbáltam leplezni félelmem, melyet ez a kérdés váltott ki , és talán sikerült is, mert Zayn ugyanolyan érdeklődő pillantásokkal méregetett. Mondjam el az igazat ? Mégis mit fog rólam gondolni ?
Nagy levegőt vettem, mely páraként távozott ajkaim közül . Érdeklődve néztem ahogy a szürke levegő a semmibe vész , majd visszafordultam Zaynhez.

-Jó kérdés... - suttogtam - Igazából , az életemnek már semmi értelme sincs ...

-Sokszor érzed így ? - kérdezte, szemeiből megértés sugárzott.

-Csak mostanában - válaszoltam őszintén.

Zayn merengve fordította a el a tekintetét , a hűvös szél játszott hajával. Érdeklődve figyeltem arcát , melyet félhomály fedett. Furcsa érzések kavarogtak bennem ....féltem. Féltem , mert nemtudtam, jól cselekszem-e ? Mégis képtelen lettem volna bántani ezt a fiút , képtelen lettem volna őt tönkretenni...inkább az ő élete , mint az enyém !

-Mindig van valami, amiért küzdenünk kell , ami még tartja bennünk az erőt - nézett rám , mire nagyot sóhajtottam.

-Ahogy látom egy cipőben járunk - szólaltam meg, mire Zayn halványan elmosolyodott.

Valami , amiért küzdenünk kell... ez a pár szó vízhangzott a fejemben óriási kavalkádot képezve...valami, amiért küzdenünk kell ! Tekintetem Zaynébe fúrtam , és ekkor már tudtam...Zaynért kell küzdenem, azért, hogy legalább neki legyen tökéletes élete.



Lábaimat felhúztam , miközben kezeimet összekulcsolva pihentettem hasamon. Fejem egy párnára döntöttem, miközben érdeklődve tanulmányoztam a plafonra vetődő különféle árnyalakokat. Néha a sötétség erősődőtt, ellepte a kék boltozatot, majd a fény újra erőre kapott , visszaszorítva az árnyakat.
Az ágy besüppedt , mire a fejem oldalra fordítottam, így Niallt pillantottam meg. Hátát a falnak döntötte, kezeit lazán az ölébe ejtette, miközben mosolyogva felém nézett. Halovány mosoly jelent meg szám szegletén, majd visszafordítottam a fejem.

-Nagyon jófejek a többiek - jegyeztem meg .

-Nézd el nekik, hogy ilyen hülyék ! - nevetett fel, mire újból elmosolyodtam.

Furcsa izgalom lett úrrá rajtam , ám ez inkább csak fokozta feszültségem, melyet megpróbáltam leplezni. Ujjaimmal kezdtem babrálni, hátha úgy elvonom a figyelmem a rám váró feladatról.

-Zaynnel mennyire vagy jóban ? - kérdeztem.

-Őszintén , az utóbbi időben eltávolodtunk egy kicsit. - ült fel, mire én is felé döntöttem a fejem.

-Mi történt ? - tornáztam magam én is ülő helyzetbe.

Lábaim törökülésbe húztam, majd izgatottan figyeltem minden mozdulatát. Láttam Niallon, hogy gondolkodik, kereste a szavakat.

-Zayn mindig is kicsit visszahúzódóbb volt nálunk... - próbálta megfogalmazni - Mostanában történtek vele dolgok, melyeket nehezen tud feldolgozni, és nem engedi, hogy segítsünk !

-Mik ? - ráncoltam a homlokom.

Niall szeméből fájdalom sugárzott , ám tartotta magát. Értetlenül meredtem rá , mire végre összeszedte magát.

-Már lassan fél éve történt , de Zaynnek még mindig nem sikerült kiheverni ... - nézett rám.

-De mit ? - fogyott el türelmem.

-Hogy meghalt az apja ... - suttogta lehajtott fejjel .

Mintha csak egy hegy omlott volna rám , nehezedett vállamra a fájdalom.  Döbbentem meredtem magam elé , próbáltam feldolgozni a hallottakat.... ám ekkor harag lett úrrá rajtam, ordítani akartam...hisz Zaynnek már így is keserű az élete...

-Istenem ... - pattantam fel, idegesen kezdtem fel-alá járkálni a szobában.

-Noah ... - húzta fel a szemöldökét Niall, miközben ő is felállt.

-Utálom magam ! - csúszott ki a számon .

Niall értetlenül meredt rám , majd megingatta a fejét.

-Mért mondasz ilyet ? - sóhajtott, majd közelebb lépett.

-Mert így van ! - kiabáltam , teljesen elfeledkezve magamról - Utálom magam , csak bajt hozok mindenki fejére ! Utálom, azt , aki vagyok ! Jobb , ha el is megyek !

-Nem mész te sehova - rázta a fejét.

Szorosan ölelt magához , mire pár percig tiltakoztam, majd megadtam magam. Pár könnycsepp gördült le az arcomon, miközben nagyokat szipogva bújtam a szőke fiú karjaiba. Illata behálózta a lelkem, és talán pont erre volt szükségem... hogy valaki éreztesse velem, hogy nem vagyok olyan semmire kellő , mint azt én hiszem.

-Köszönöm - szipogtam.

Niall kedvesen eltolt magától , így szemébe tudtam nézni , melyből aggodalom sugárzott. Hálásan elmosolyodtam, majd letöröltem könnyeimet.

-Te hogy tudtad feldolgozni , hogy Kim meghalt ? - kérdeztem épphogy hallhatóan.

Niall arca fájdalommal telt meg, mire elszéggyeltem magam, amit ő is észrevett.

-A családom és a barátaim segítettek  - ismerte be - Tudod azóta sosem voltam szerelmes...mikor egy lányra néztem mindig eszembe jutott,és...

-Megértem - simítottam végig a karján - Hogy történt ?

-Pont 3 hónappal az x-faktor előtt derült ki ...- nyelt nagyot - daganatos lett...

-Nem volt valami furcsa ismerőse abban az időben, mikor ez kiderült, aki utána eltűnt ? - kérdeztem

Niall furcsállva nézett rám , de aztán elgondolkozott. Magamban imát mondtam, hogy a válasz nem legyen !

-Most , hogy mondod volt egy srác , aki... - szemei kikerekedtek .

-Aki ? -nyeltem nagyot.

-Valahogy megjelent , és azután Kim is máshogy viselkedett, már nem volt olyan vidám, mint azelőtt...és miután kiderült a srác eltűnt - nézett rám , majd a földre.

Letaglózva meredtem magam elé , ebben a perben bármit megtettem volna, csakhogy eltudjak bújni ! Menekülni akartam, fitni minnél messzebb az igazságtól. Éreztem, ahogy térdeim megremegnek , majd látásom homályosodni kezdett. Nagy puffanást hallottam, majd elsötétült minden....

8.~Tudnom kell !~

Sziasztok !
Először is szereném megköszönni az egyre növekedő nézettséget , és megtekintéseket ! Lehet feliratkozni, és kommenteknek is nagyon örülnék !

James arca lefagyott, szomorúan néztem a keserűséget a szemében. Lehajtotta a fejét , majd pár percig tehetetlenül álldogáltunk egymással szemben. Nehezen vettem a levegőt, minden erőmmel azon voltam, hogy tartsam magam.

-Én megakarlak védeni , értsd már meg ! - fakadt ki .

Egy lépéssel átszelte kettőnk közötti távolságot , azonban előttem megtorpant. Tehetetlenül nézett rám , mire ajkaimba haraptam. Alig láthatóan megráztam a fejem . Szívem , mintha apró darabokra törött volna, szinte fizikai fájdalmat okozott látni, ahogy a fény, melyet annyira imádtam , egyszerűen kihunyt szeméből.

-Ezt te nem értheted ! - folyt végig egy újabb könnycsepp az arcomon .

James fájdalmasan elfordította a fejét, majd tett pár lépést hátra. Szeméből fájdalom sugárzott, ő is rájött, amit én már rég tudtam....elvesztettem a legjobb barátom .

-Ennyi ? Ennyi volt ? - kérdezte, azonban hangja elcsuklott.

Mintha a vékony fonal , mely eddig még görcsösen kapaszkodott egymásba , most elszakadt. Könnyeim utat törtek , és megállíthatatlanul folyni kezdtek arcomon.
Nem válaszoltam, csak könnyeimen keresztül meredtem magam elé. Erőm elhagyott , térdeim remegni kezdtek.

-Még van időd meggondolni magad ! - suttogta , mire ráemeltem tekintetem.

Körvonalai halványodni kezdtek , tehetetlenül néztem, ahogy eltűnik szemem elől, talán örökre... Térdeim megremegtek , fájdalmasan zuhantam a földre. Tüdőm összeszorult , elviselhetetlen fájdalom költözött szívembe. Nem akartam érezni, kiakartam tépni a szívem , mert akkor elmúlt volna a fájdalom, de sajnos ez lehetetlen volt.
Testemmel kezeimre támaszkodtam , hajam csapzottan lógott szemembe. Csendben zokogtam ki magamból a felgyülemlett fájdalmat. Tekintetemmel menedék után kutattam, azonban senki sem volt, akibe kapaszkodhattam volna.
Hirtelen pattantam fel , mire megpillantottam magam a tükörben. Csapzott hajam, felpüffedt arcom, kisírt szemeim, és lefolyt sminkem látványa letaglózott. Nem tudtam ki néz rám vissza fakó szemeivel...mert az a lány nem én voltam !
Lassan kifújtam a levegőt, majd elindultam a fürdőbe. Hevesen rontottam be a helyiségbe , az ajtó hangosan csapódott be mögöttem. Hisztérikus állapotban kezdtem törölgetni elfolyt sminkem , miközben folyamatosan kattogott az agyam. Dühös voltam magamra, és Jamesre is . A smink lassan lekerűlt az arcomról , megeresztettem a csapot, majd kezeimet a víz alá tartottam, majd megmostam az arcom . A meleg víz lecsurgott arcomról , mire gyorsan a törölköző után nyúltam, és megtöröltem.
Nagyokat lélegezve támaszkodtam a mosdókagylónak, próbáltam összeszedni a gondolataimat , ám minnél erősebben koncentráltam, annál nagyobb lett a zűrzavar. Hogyan tovább ? Mi lesz most ? Biztosan ezt akarom ? Lehet Jamesnek van igaza ? A kérdések csak úgy áradtak belőlem , ám választ már senkitől nem remélhettem.

Zavarodottan túrtam bele sűrű , göndör hajamba, mely már hátam közepéig ért. Komótosan lépkedtem a nappaliba , majd levetődtem a kanapéra , térdeimet felhúztam , majd karommal átkaroltam. Nem raktam fel új sminket, így nem kellett volna visszatartanom a sírást,ám könnyeim elapadtak. Tehetetlenül , magamat hibáztatva ücsörögtem egyedül , állam térdeimen pihentettem. Fogalmam sincs hány perc telhetett el így , ám egy idő után , már nem bírtam tovább...túl sok volt bennem a kétely.
Felálltam , ám tekintetem megakadt  a már ismert mappán, melyet oly csúnyán vágtam a földhöz. Feszülten emeltem fel, majd újra fellapoztam azt az oldalt, melyet már egyszer láttam, ám nem akartam elhinni. Magamban imádkoztam, hogy csak félreértés legyen, vagy elnéztem a  számokat, ám ezen a napon minden ellenem volt . Erőtlenül zuhantam vissza az ágyra...nem az lehetetlen !
Mégegyszer átfutottam a sorokat , ám feltevésem így is beigazolódott...Hogy fogok ezek után Niall szemébe nézni ?


-Gyűlölöm azt , aki vagyok ! - kiálltottam el magam hirtelen.

Megragadtam az első kezembe akadó dolgot, mely szerencsére csak egy díszpárna volt, majd erőből a földhez vágtam. Soha életemben nem csapkodtam , ma meg már a második dolgot vágom földhöz. Idegesen futottam át a sorokat , de még mindig nem akartam elhinni. Lehet , hogy csak tévedek ...lehet nincs igazam !
Kulcsok zörgése csapta meg a fülem, majd nyílt a bejárati ajtó. Reflexszerűen néztem az  előszoba felé, majd , mintha csak tapsoltak volna , futva indultam meg.

-Niall ! Én nem akartam, csak a szobádban voltam , és megláttam a papírokat , azt hittem...- futottam gőzerővel, azonban az ajtóban megtorpantam.

Nem Niall állt az ajtóban...A fiú megrökönyödve kapta felém csokoládé barna szemeit, mire bennem az ütő is megállt. Kezem szám elé kaptam , elfolytva megdöbbent sikításom. Zayn furcsállva fordult felém , tekintetével tetőtől talpig végigmért.

-Én..én azt hittem Niall ... - dadogtam lefagyva.

Zayn...Zayn állt előttem teljes élet nagyságban... Éreztem, ahogy testem keserűség önti el , a fájdalom újult erővel csapott le rám.

-Öhm... - köszörülte meg a torkát zavartan .

Azonban nem tudta befejezni , amit szeretett volna, mert egy bozontos hajú fiú jelent meg mögötte. A mosoly lefagyott arcáról , amint megpillantott , értetlenül nézett ő is rám.

-Hé, srácok, megfagyok, menjetek már beljebb ! - tolakodott be az ajtón egy göndör fiú.

Durcásan nézett a fiúkra ,  majd , mint valami filmben, lassan felém fordította tekintetét.  Értetlenség, és zavartság keveredett zöld szemeiben , mire végre leemeltem kezeimet szám elől.

-Mért álltok az ajtóban , menjetek már beljebb ! - mérgelődött Niall is, és utat tört magának. Furcsállva nézte a fiúkat, majd végre felém nézett, mire tekintetünk találkozott.

-Basszus elfelejtettem ! - csapott homlokára, mire halkan felnevettem, a mai napon először.

Mind a 4 fiú számonkérően fordította a szőkeség felé a tekintetét, mire Niall vállat rántott, majd mellém sietett. Idétlenül lecövekelt mellettem , majd kiélvezve, hogy minden tekintet őt figyeli , végre megszólalt.

-Srácok, ő itt Noah - válaszolt az ezernyi fel nem tett kérdésre - Noah , ő itt ugye Zayn, Louis, Harry és Liam

-Sziasztok - köszöntem halkan .

-Hello - intettek kórusban , azonban az értetlenség ugyanúgy arcukon maradt.

-Nálam lakik pár hétig - mutogatott hevesen Niall .

Pár percig magamon éreztem a 4 fiú méregető , és furcsálló tekinteteit, majd Zayn vállat rátott , és elindult a konyhába. Elhúztam a számat , kicsit furcsán ért a viselkedése . Louis mosolyra húzta a száját, majd követte Zaynt , míg a Harry lehámozta magáról kabátját. Liam is követte két barátja példáját, és elindultam a konyhába , ám előtte bíztatóan rám mosolygott. Közben Niall eltűnt mellőlem , de túlságosan lekötött, hogy a 4 fiút figyeljem , akik, mintha csak otthon lennének kezdtek kutakodni a hűtőben.  Különösen Zayn viselkedése kötötte le a figyelmem...lazán levágódott az egyik székre , karjait összefonta mellkasán, majd üveges tekintettel bámult maga elé. Pár vicces jelenetnél felnézett , és halványan elmosolyodott, ám ez a mosoly sem volt mindig a legőszintébb.
Méregetve álldogáltam , majd mikor már túl feltűnően figyeltem a fiút, gyorsan megfordultam, és elindultam az emeletre. Furcsálltam, hogy Niall nem ment rögtön a fiúkkal, ám semmi selytésem sem volt, hogy miért. Azonban , mintha csak fejbe csaptak volna jutott el a tudatomig, hogy a nappaliban lehet. Mint egy idióta rohantam le a lépcsőn , majd szinte bezuhantam a tágas helyiségbe, de elkéstem...
Niall szemben állt velem , tekintetéből fájdalom sugárzott. Kezében a mappát tartotta , pont azon az oldalon, ahol én is olvastam. Lassan emelte rám tekintetét , szemében megcsillantak a ki nem engedett könycseppek.

-Ez , hogy kerűlt hozzád ? - kérdezte halkan.

-Én...én - dadogtam, majd összeszedtem magam - Csak benéztem a szobádba , és megláttam a papirokat..és...és túl kíváncsi voltam - ismertem be.

Niall szeméből idegesség sugárzott , mely szokatlan volt a mindig nyugodt, aranyos fiútól.

-És a mappa ?  Honnan tudtad, hogy pont ebben vannak a ... - hangja elcsuklott, de megpróbált erősnek látszani - hogy ebben vannak a leletek ?

Nagyot nyeltem , nem tudtam normális hazugsággal előállni. Azt nem mondhattam, hogy 'Ördög vagyok , megéreztem' . Nem válaszoltam, mire a szőke fiú szemében düh csillant.

-A mappa ? - kérdezte durván

-Nem akartam, csak szétnéztem ... - suttogtam.

Niall idegesen dobta az ágyra a papirokat , majd kezét ökölbe szorítva próbálta féken tartani magát.

-Mért kellet ?! - kiabált , csoda, hogy a másik szobában nem hallották meg a fiúk.

-Én nem akartam - húztam be a nyakam.

-Persze hogy nem ! - nézett rám feldúltan.

Pár percig megrökönyödve néztem könnyektől csillogó szemeit , aztán rájöttem ... Óvatosan tettem egy lépést felé , mire rámkapta a tekintetét. Bíztatóan rámosolyogtam , mire arcvonásai megenyhűltek. Kezeit fáradtan engedte le maga mellé , szemében bűntudat csillant.

-Sajnálom...csak - sóhajtott.

-Tudom - mosolyodtam el  halványan - Tudom milyen elveszteni valakit ...

Niall furcsán elfintorodott , majd lehajtotta a fejét.

-Tudnom kell ! - bukott ki belőlem , mire Niall rámkapta a tekintetét - Niall , nagyon fontos lenne, hogy elmond, mikor , és pontosan hogy történt ...

-Mért ? - kérdezte halkan.

-Azt... azt nem mondhatom el... kérlek , bízz bennem - kérleltem halkan.

Niall tétovázott egy kicsit, majd végül rábólintott. Halványal elmosolyodtam , talán tudok segíteni..

-Mikor szóba jön , sosem tudom, hogy kéne kezelnem a helyzetet - ismerte be .

Szomorúan mosolyodott el , mire bíztatóan néztem rá. Idétlenül ácsorogtam előtte , majd némi hezitálás után közelebb léptem. Szorosan öleltem magamhoz , ami ellen nem tiltakozoztt . Erősen kapaszkodott belém ,mire pulzuson az egekbe szökött. Beszívtam bódító illatát, és úgy éreztem erőt merítek belőle.

-Jól van - simítottam végig hátán, majd elhúzódtam.

Niall hálásan nézett rám , mire elmosolyodtam, majd elindultam a többiekhez. Niall szorosan mögöttem jött. Benyitottam a konyhába , mire egy süti repűlt felém. Gyorsan hajoltam el, így a süti , a mit sem sejtő Niall arcán landolt. Hajamat fülem mögé tűrve, éretetlenül emelkedtem fel, mire a levegő megfagyott, 4 szempár szegeződött ránk . Harry az asztalnál állt, kezét dobásra lendítette , de még nem volt ideje elhajítani a sütit áldozata felé, aki per pillanat a félig eldőlt széken ülő Louis volt. Liam a pultnál állt , ijedten nézett ránk. Zayn az asztal másik felénél űlt , fejét egy tányérral védte. Valószínűleg a csata köéppontjában Harry és Louis állt.
Ezek a gondolatok pár másodperc alatt futottak át agyamon , aztán újra kitőrt a háború. Harry keze megrendűlt , majd egy győztes kiálltás közepette Lou arcába nyomta a sütit. Liam megrovóan ingatta a fejét , miközben Zayn felpattant és hátrált pár lépést.
Megrökönyödve néztem Niallra, aki furcsa fintorral az arcán bámulta a Harry vs Louis harcot. Hangos nevetés tört fel torkomból, mire Niall rámnézett. Kezem szám elé emeltem, ám még így is nagyon hangos voltam. Hátam előregörnyedt , szinte levegőt is alig kaptam a nevetéstől. Fél szemmel láttam, ahogy Zayn rámnéz, majd elmosolyodik. Megkapaszkodtam az asztalban , próbáltam valami elviselhető nevetéssel előrukkolni, de ez sehogy sem jött össze.  Niall nevetése csapta meg a fülem , majd pár perc múlva Harry is felnevetett. Lehuppantam a székre , majd hasamat fogva próbáltam csillapítani magam.

-Jesszus, mi ilyen vicces ? . nevetett fel Zayn is , mire mind az 5-en felé kaptuk a fejünket.

A fiúk meglepődve nézték, ahogy Zayn a széken űlve nevet, majd mosoly húzódott a szájukra. Hálásan néztek rám, mire értetlenül összeráncoltam a szemöldököm.
Tekintetem találkozott Nialléval, aki egy biccentéssel jelezte, hogy majd mindent elmond. Furcsállva néztem végig a társaságon  , a titokzatos barna fiún , a szőke , aranyos kisfiún , a göndör, zöldszemű posztáron , a gondoskodó apán , és a bolond , vicces fiún. Mosoly húzódott a számra...döntésem megszületett !

7.~Hova tűnt ?~

Hideg fuvallat csapta meg az arcom, melybe beleremegett testem . Gyorsan a fejemre kaptam a takarót , mire újra melegség járta át a testem. Lustán fordultam bal oldalamra , majd egy kicsit lejjebb húztam a takarót , hogy kapjak egy kevés friss levegőt. Nehezen fogadtam el a tényt, miszerint fent vagyok , szívesen aludtam volna még pár órát. Azonban valami furcsa izgalom lett úrrá rajtam, mely arra kényszerített, hogy felkeljek. Lassan felcsaptam a takarót , majd egy nagy ásítás közepette belebújtam az autós mamuszba , melyet Niall adott kölcsön , mivel csak ez nem volt óriási kicsi lábamra.
Beletúrtam kócos hajamba, majd egy csettintéssel elővarázsoltam a táskám , melyet az ágyra helyeztem . Hajam fülem mögé tűrve kezdtem kutakodni a ruhakupacok között. Kihalásztam egy fekete csőnadrágot , melyet magamra rángattam , majd felvettem egy fehér toppot , melyre egy bő pólót .Fekete hajam kifésűltem , majd hullámosan hagytam. Kitártam az ajtót , majd a mamuszomban leslisszoltam a lépcsőn. Mikor leértem megtorpantam, majd körbenéztem, de a ház üresnek tűnt. Bekukkantottam a nappaliba , ami üresen kongott , csak egy pulóver hevert hanyagul a földön. Mellé lépkedtem , majd felemeltem a ruhadarabot, mire rögtön megcsapott Niall jellegzetes illata. Mosolyogva szippantottam bele, majd a kanapéra terítettem . Furcsa nesz csapta meg a fülem, mire összeráncolt szemöldökkel kaptam a fejem a sarokba , ahol egy kandalló foglalt helyet. Semmi különös dolog nem tűnt fel, azonban mégis olyan érzésem támadt, mintha figyelne valaki.
Sietősen hagytam el a helyiséget , utam a konyhába vettem . A hűtőhöz léptem , majd kihalásztam a tejet, amit a pultra helyeztem . Épp egy bögréért indultam, mikor megpillantottam egy cédulát az asztalon. Kíváncsian vettem kezem közé, majd olvasni kezdtem.

Noah !
Reggel hívott a menedzser, hogy a stúdióba kell mennünk , és mivel olyan mélyen aludtál nem akartalak ezzel zavarni. Mindent megtalálsz, ha mégis kell valami hívj fel , délután megyünk a srácokkal ! 
Niall 

Összehajtottam a papírt, majd a nadrágzsebembe süllyesztettem , és hozzáláttam a forrócsokim elkészítésének. A tejet kitöltöttem a bögrébe, majd a mikróba helyeztem. A polchoz sétáltam, ahol a port sejtettem, melyet a tejbe kell önteni...vagyis remélem hogy így kell ! Lábujjhegyre emelkedtem , majd nyújtózkodva próbáltam elérni a fogantyút , mely túl magasnak bizonyult. Kalimpáltam egy ideig, majd miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem érem el , megragadtam a legközelebbi széket, és a szekrényhez húztam. Nagy lendülettel felálltam rá, mire a fogantyú merőben közelebb került  tenyereimhez . Kinyitottam a szekrényt, majd elképedve néztem végig a temérdek édességen , sütin , kávés, cukros, kakaós üvegen , és zacskós poron, melyek egymás után sorakoztak. Találomra elvettem egyet , majd boldogan vettem tudomásul, miszerint pont a szükséges zacskót sikerült leemelnem. Leugrottam a székről, amit visszatoltam a helyére, majd a mikróhoz siettem, és kihalásztam a talán túlságosan megmelegedett tejet . Feltéptem a zacskót, majd a bögrébe öntöttem tartalmát. Egy kanállal kevergetni kezdtem , majd miután a barna por feloldódott, a kanalat a mosogatóba helyeztem , majd lehuppantam a székre.
Óvatosan a számhoz emeltem a forró italt, majd  fújni kezdtem, mivel egy kicsit elszámoltam magam a mikrónál. Nagyot szippantottam a felfelé gomolygó gőzből, majd megpróbálkoztam az ital megkóstolásával. Először csak egy kicsit szürcsöltem, majd miután megnyugodtam, hogy nem égett le a nyelvem, nagyobb kortyokban kezdtem fogyasztani italom. Miután az utolsó cseppig is kiürítettem tartalmát , a mosogatóba helyeztem .
Épp indultam volna felfelé, mikor eszembe jutott, hogy az embereknél nem mossák el magukat az edények. Bosszúsan vonultam vissza a mosogatóhoz, majd a kezembe vettem a szivacsot, és érdeklődve kezdtem tanulmányozni a csap mellé állított szereket. Minden üvegben különböző színű  , és szagú folyadékot találtam, mely megnehezítette dolgom. Végül meguntam az üvegek olvasgatását , a szivacsot dühösen hajítottam a mosogatóba . Csettintettem egyet, mire a szivacs, és az egyik mosogatószer felemelkedett a helyéről , és megkezdte munkáját , melyet eredetileg nekem kellett volna. Önelégült mosollyal az arcomon hagytam el a helyiséget.
Kettesével szedtem a fokokat, majd miután felértem , Niall szobája felé vettem az irányt. Mivel nincs itthon , lehetőségem van egy kicsit betekintést nyerni az életébe. Lassan és óvatosan nyitottam be a helyiségbe , majd hangtalanul becsuktam magam után az ajtót. Nem tudom mitől tartottam, hiszen rajtam kívül senki sincs a házban, aki megláthatná, hogy hova mentem .
Ahogy tettem egy lépést beljebb, rögtön megcsapott Niall bódító illata, mire mosoly kúszott az arcomra. Tátott szájjal néztem körbe az óriási szobában , melynek falai kékes árnyalatban tündököltek. Balra a fal mentén szekrények sorakoztak ,velem szembe egy hatalmas franciaágy foglalt helyet a két ablak között. Rögtön jobbra, az ajtó mellett egy üveges szekrény volt , tele szuvenírekkel, különféle képeslapokkal , tárgyakkal, melyek egy-egy emléket foglaltak magukba. A szerény mellett pár méterre volt egy íróasztal, melyen különféle papírok, és iratok voltak egymás hegyén hátán kuszán. Mintha Niall valamit keresett volna köztük , ezért túrta fel az egészet. A padlót sötét padlószőnyeg borította , mely a téli napokban is kellemesen felmelegítette a padlót. A szobára félhomály borult, csak a függönyök résein szűrődött be némi fény, én azonban hozzá voltam szokva az efféle sötétséghez.
Furcsa félelem költözött lelkembe, a sötétség túlságosan is emlékeztetett kilétemre, és küldetésemre, melyet igazából nem akartam véghez vinni. Gyorsan sliccoltam az ablakhoz , és elhúztam a függönyt, mire a szoba kivilágosodott, így jobban szemügyre tudtam venni.
Az üvegszekrényhez sétáltam, és óvatosan kinyitottam az ajtót. Érdeklődve kezdtem szemügyre venni a különféle tárgyakat, melyek a polcokat díszítették. Alulról , felfelé haladtam, és sorra a kezembe vettem a szuveníreket. Egy idő után már nem tudtam számolni , hány országban járt , úgyhogy csak megtippelni tudtam a végleges számot. A legkülönfélébb dolgok akadtak kezem ügyébe, Velencéből két kicsi gondola , kagylók , kis szobrok , bábuk , és ezernyi képeslap.
Mosolyogva néztem végig mindet, majd ugyanoda visszahelyeztem, ahol volt. Óvatosan csuktam vissza az ajtót , majd lehajoltam, és az alsó polcot húztam ki, ahol egy dobozt pillantottam meg. Kíváncsian emeltem ki, majd az ágyhoz siettem, és lehuppantam rá , lábam törökülésbe vágtam, majd leemeltem a doboz tetejét. Képek összevisszasága tárult elém , melyeket érdeklődve emeltem ki helyükről. Az elsőn egy szőke kisfiút pillantottam meg , terepruhában, pisztollyal a kezében. Halkan felnevettem , majd a képet az ágyra helyeztem . A képek egymás után sorban következtek, mindegyiken egyre nagyobb lett. Voltak családi fotók, volt amin  a bátyjával, és volt, amin egyedül szerepelt. Aztán az egyik képen egy lányt pillantottam meg, hosszú barna haja volt , arcáról kedvesség sugárzott. Azonban a kép sarkai megtépődtek, szélei gyűrödtek voltak. Furcsállva tettem arrébb a képet és tovább nézegettem a fotókat. Némelyiknél felnevettem , de volt, hogy meghatódottan néztem végig rajta. Épp egy családi fotót tettem arrébb , mikor újra a lányt pillantottam meg az egyik fotón. A kép szét volt tépve , de Niall utólag megragasztotta . Feszülten néztem meg a következőt, melyen szintén a lány szerepelt  , a kép megviselt , és gyűrött volt. A többi képen is a lány szerepelt , azonban egy idő után eltűnt a lány arcáról a felhőtlen boldogság. Az utolsó képen egy ölelkező párt pillantottam meg. A kép csücskei behajlottak , a felület gyűrött volt, mintha valaki szorongatta volna.
 Feszülten helyeztem vissza a képeket a dobozba , majd gyorsan visszahelyeztem a helyére. Elakartam felejteni, amit láttam, de ez már lehetetlen volt. Volt valami a lány szemében , mely aggodalmat keltett bennem, bár magam sem tudtam miért .
Tekintetem az asztalon heverő papirokra siklott, majd odasétáltam. Összeráncolt szemöldökkel vettem kezembe a legfelsőt , mire szemeim kikerekedtek. Egy másik lap után nyúltam , melyen ugyanaz állt. Feltúrtam a lapokat, melyeken egytől egyik hasonló szöveg volt olvasható. Éreztem , ahogy megszédülök , a papírokkal a kezemben hátráltam az ágyhoz. Tüdőm összeszorult, a levegőt kapkodva vettem , torkomban óriási gombóc keletkezett , melyet sehogy sem tudtam lenyelni.

Kimberly Evans (1994-2010)

A szöveg alatt egy kép volt , mire a szívverésem is leállt. A papirok kiestek kezemből , és szétszóródtak a földön. Erőtlenül zuhantam az ágyra , eltartott egy percig , míg feldolgoztam a látottakat. Ugyanaz a lány nézett rám vissza a lapokról ...
Nagyot nyelve erőltettem magamra keménységet, pedig belül furcsa érzések kavarogtak bennem. Felkaptam a földről a papírokat, majd miután visszahelyeztem az asztalra, gyorsan távoztam a szobából. Lerobogtam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Illetlenül feltéptem a tv melletti üvegszekrény ajtaját , majd kutakodni kezdtem a mappák, és papirok között.Pontosan tudtam, hogy néz, ki , ami nekem kell , ezért elszántan húztam ki a piros mappát legalról. Lehuppantam a kanapéra , majd felnyitottam , és lapozni kezdtem.
Halk süvítést hallottam, mintha valaki elment volna mellettem. Ijedten néztem körbe, de semmi különös nem tűnt föl. Feszűlten lapoztam tovább , mire megtaláltam , amit kerestem . Idegesen meredtem a sorokra, melyek bebizonyították feltevésem. Becsaptam a mappát, majd tehetetlenül felpattantam. Testemben furcsa érzés költözött, mely átjárta testem. Hisztérikusan pillantottam csuklómra , majd hangos kiálltás közepette a földhöz vágtam az ártatlan mappát.

-Tudtam, hogy ez lesz ! - szólalt meg valaki a hátam mögül, mire ereimben megfagyott a vér.

Nagyot nyelve fordultam meg , majd szinte a számat is eltátottam. Dermedten néztem farkasszemet a velem szemben , karba tett kézzel alló fiúval. Azonban nem is megjelenése aggasztott, hanem a szeméből tükröződő csalódottság , mely ólomként nehezült vállamra. Eltartott egy percig, míg végre szóhoz tudtam jutni.

-Te mit keresel...itt ? - kérdeztem leplezetlen meglepődéssel és félelemmel a hangomban.

-Nekem sikerült ... - eresztette le karjait, majd szomorúan nézett rám.

Fáradtan hajtottam le a fejem, tudtam mire céloz. Neki sikerült, már 3 nap alatt, nekem meg még a személyt sem sikerült megtalálnom , és nem is akarom.

-Mégis mit vársz tőlem ? - tártam szét a karjaimat tehetetlenül, nem mertem a szemébe nézni - James, én nem vagyok ördög !

-Mert nem akarsz az lenni ! - förmedt rám.

Szavai késként fúródtak szívembe , fájdalmasan kaptam fel a fejem. A régen mindig mosolygós, kitartó, és segítőkész fiú eltűnt , helyette egy dühös , tehetetlen , és csalódott fiú nézett rám . Arcvonásai megkeményedtek , szemét összehúzva várta válaszom .

-Nem...nem akarok - suttogtam épphogy hallhatóan .

-Noah, mi történt veled ? - vesztette el türelmét.

Egy lépéssel előttem termett, kezével állam alá nyúlt, kényszerítve, hogy szemébe nézzek. A régi ragyogás, mely eddig szemeiben tükröződött kihunyt...egy új James állt előttem, kit félek már nem ismerek.

-Rájöttem ki vagyok ! - emeltem meg a hangom - Niall mellett önmagam lehetek, az , aki vagyok, és nem az, akit mindenki látni akar !

James gúnyosan felnevetett , majd tett egy lépést hátra. Szeméből mélységes megvetés sugárzott , mire szemeimbe könnyek gyűltek, de nem engedtem, hogy lefollyanak...most nem törhetek meg!

-Niall mi ? - nézett rám, szemei szikrákat szórtak - Noah, fogd fel, hogy te más vagy ! Nem vagy közéjük való , bárhogy is hiteted magaddal ! Nagy árat fizetsz még ezért !

-Ugyan miért ? Mert nem akarok az lenni, aki voltam ? - kiabáltam teli torokból - Az egész...az egész egy hazugság ! Egy hazugság az életem James, én ezt már nem bírom !

-Hova tűnt a régi Noah ? - kérdezte halkan , hangjából megvetés hallatszott.

Meghökkenve néztem a fiúra . Érzések tömkelege kavargott testemben , a harag , és a szomorúság keveredett bennem.

-Hova tűnt a régi James ? - tártam szét a karom, majd feszülten folytattam - Nem az a James vagy, akit szerettem ! Az a James sosem kiabált volna rám, sosem mondta volna a szemembe, hogy elbuktam , sosem akart volna megváltoztatni . Az a James  elfogadta volna a döntésem !

James meghökkenve nézett rám , majd hitetlenül felnevetett.

-Nem tudom ki áll velem szemben ... - suttogtam megtörten.

-Én sem ! - rázta a fejét , majd hátrébb lépett - Noah , teljesen elfelejtetted ki vagy ? Mia és én is visszavárunk , de te inkább maradsz még pár napig a szende ártatlan szerepében, hogy aztán örökre száműzzenek ? Noah , ha elbuksz a Seolba kerülsz !

Kifejezéstelen arccal meredtem magam elé , döntenem kellett tudtam... fejem lassan emeltem fel, majd megtörten kapaszkodtam James fekete szemeibe, melyekből félelem sugárzott.


-Nekem már nincs senkim ... -néztem rá belefáradva a hazudozásba - Nem maradt már senki , akiért küzdenem kéne !

-De... - hökkent meg - Mi van Miával... mi van velem Noah ? Én már nem számítok semmit ?!

Egy könnycsepp gördült le az arcomon , mire James megrökönyödve húzta fel szemöldökét.

-Te nem az vagy, akiért küzdeni akartam ! - suttogtam.

6.~Reménytelenség küszöbén~

Mosolyogva lépkedtem Noah mellett , aki ámulva nézelődött a lombok között , mintha még sosem látott volna erdőt . Már vagy fél órája sétáltunk , kezdtem éhes lenni , amit a korgó gyomrom is igazolt. Legnagyobb szerencsémre megpillantottam egy faházat az út szélén. A kis építmény kéményéből füst gomolygott , a teraszon asztalok sorakoztak, melyeket a hideg miatt most senki nem foglalt el.

-Nem megyünk be ide ? - intettem a ház felé .

-De, persze - mosolyodott el Noah , és végre felhagyott a fák tanulmányozásával.

Sietősen indultam meg a teraszra , majd bevártam Noaht , és óvatosan benyitottam . Hangos csilingelés jelezte jöttünk, mire a pult mögött egy néni jelent meg.

-Jó napot - mosolygott ránk .

-Jó napot -intettem , majd a pult elé sétáltam.

Izgatottan néztem végig a temérdek finomságon , és szinte megemésztett a düh , hogy választanom kell belőlük. De azt mégsem tehettem meg, hogy felvásárolok mindent, így kértem magamnak 2 csokis muffint , 2 almás rétest és egy mákosat, Noah beérte egy áfonyás muffinnal. Kifizettem, majd felkaptam a tányérom , és elindultam Noah után az asztalok felé. A helyiség kicsi volt, és nem is volt bent rajtunk kívül senki . Helyet foglaltunk a sarokban , majd jóízűen nekiláttunk az édességek elfogyasztásához.

-Azt mondtad, hogy szinte alig van szabadidőd ! - nevetett fel hirtelen Noah - Akkor hogy lehet, hogy rétest eszünk ?

-Kaptunk 3 nap pihenést - mosolyodtam el - Ebből kettőt úgy volt, hogy otthon töltök , és lazítok, egyet meg a fiúkkal.

-Csak jöttem én , és mindent felbolygattam ... - sütötte le a szemét.

-Ugyan már - nyúltam az asztalon pihentetett keze után, mire felkapta a fejét - Szerinted mit csináltam volna egyedül ?

Óvatosan megszorítottam a kezét , mire zavarában lehajtotta a fejét, úgyhogy inkább gyorsan elengedtem. Pár percig csendben ültünk, mely már kezdett kínos lenni, így haraptam párat a rétesembe, melynél finomabbat életemben nem ettem ! Ezentúl ide fogok járni .

-A fiúkkal holnap mentek valahova ? - kérdezte hirtelen .

-Nem, ők jönnek hozzám - nyeltem le az éppen megrágott falatot.

Noah szemében furcsa fény csillant...a reményé. Összehúztam a szemöldököm, és a lányt kezdtem figyelni. Átfutott az agyamon, hogy talán rajongó , de ezt hamar meg is cáfoltam,mivel az utóbbi két napban semmi említést nem tett rá, hogy ismerne minket . Ezután csend állt közénk, de most nem kínos , sokkal inkább kellemesen hatott, ugyanis mindketten a gondolatainkba mélyedtünk. Noah a pulcsija ujjával babrált , fejét a falnak döntötte , miközben én az utolsó muffinom ettem. Összegyűrtem a papírt , és a tányérra dobtam , majd lenyeltem az utolsó falatot is.

-Ide még elfogok jönni -dőltem hátra , kezem összefontam a tarkómon.

-Nagyon finom volt - bólintott egyet mosolyogva.

Karjait összefonva az ölébe ejtette , majd fejét kicsit oldalra döntve nézett rám sötétkék szemei mögül. Tekintetem elidőzött gyönyörű arcvonásain , de a legjobban a szeme fogott meg. Éreztem, ahogy pulzusom egyre csak nő , szívveréseim megkettőződtek. Akaratom ellenére mosolyodtam el , mire a lány felvonta a szemöldökét.

-Mi az ? - nevetett fel , tekintetével ujjait vizslatta.

-Semmi - emeltem el a tekintetem mosolyogva.

Pár percig még csendben ültünk, majd úgy döntöttünk, hogy elindulunk. A tányérokat a pultra helyeztem, majd kiléptem Noah után a csípős hidegbe. Kapucnim a fejembe húztam, elrejtve arcom a kíváncsi szemek elől . Noah dideregve lépkedett mellettem , fekete hajába belekapott a szél , így néha megtorpant, és eltűrte a rakoncátlan tincseket , melyek gátolták a látásban. A tóhoz értünk, mely befagyott a hidegben .Noah a korlátra könyökölt , majd lábujjhegyre emelkedve kíjebb hajolt, hogy jobban lásson. Én már nagyon sokszor láttam így a tavat, ezért hátam a korlátnak döntöttem, és a járókelőket kezdtem figyelni.

-Ebben vannak halak ? És ha igen , akkor azok megfagynak ? Vagy beássák magukat a homokba ? Egyáltalán homokos az alja ? Ez mesterséges tó ?- zúdította rám bugyuta kérdéseit.

-Noah, Noah ! - csitítottam a kissé túlpörgött lányt .

-Bocsi - mosolyodott el - Na , de akkor meghalnak a halak, vagy sem ?

Hitetlenül fogtam a fejem , majd a lányra néztem, aki csillogó szemmel várta a válaszom. Óriási nevetés tört fel belőlem, mire páran felénk fordultak , de ez most nem izgatott...és ez óriási hiba volt. Hátam meggörnyedt , miközben Noah is felnevetett. Kezemmel térdemre támaszkodtam , majd szaggatottan, az elfolytott nevetéstől , kifújtam a levegőt. Nagy lendülettel egyenesedtem fel , mire a kapucnim lecsúszott a fejemről, felfedve kilétem a többszáz embernek , kik a parkban tartózkodtak. Hirtelen megfagyott a levegő , Noah arca elkomorult, majd mint derűlt égből villámcsapás, ezer vaku csillant meg , sikítozás támadt , és alig egy másodperc múlva, már körülvettek a rajongók. Megragadtam Noah kezét, és húzni kezdtem a tömegen keresztül. Nagynehezen kiverekedtem magunkat a tömegből, majd futásnak eredtünk. Meg sem álltunk a lakásig, melyet villámgyorsan feltártam , és szinte belöktem rajta Noaht.

                                                                  ~Noah Smith~

-Istenem , hogy mekkora balek vagyok ! - mérgelődött, miközben idegesen lerúgta a cipőjét - Nem kellett volna elmennünk !

-Nyugodj meg, nem történt semmi megbotránkoztató ! - értetlenkedtem, mire rámemelte izzó tekintetét.

-Te ezt nem értheted ! - dühöngött továbbra is - Nem tudod mire képes a sajtó ! Összekutyulnak mindent , bekavarnak, aztán mindenki rajtad csüng !

-Mit kavarnának ? - akasztottam fel a kabátom, tényleg nem értettem min kapta fel ennyire a vizet.

-Minket kavarnának össze ! - kiabált , mire összerezzentem - ,,Niall Horan szerelmes" Niall Horannak barátnője van " !

-De hát...nem vagyok a barátnőd - ültem le az egyik  székre.

-Noah , fogd már fel, hogy a sajtó mindenre képes ! - ordibált - Mindenkivel összeboronálnak , akivel csak egy szót váltasz !

-És ez mért akkora baj ? - húztam ki magam .

Láttam Niallon, hogy már nagyon nehezen tartja magát vissza, amit komolyan nem értettem. Összehoznak valakivel, és ? Mi lesz akkor ?

-Bántani fognak ! - jelentette ki dühösen.

-Niall , a rajongóid szeretnek , és elfogadnak úgy, ahogy vagy - nyugtattam.

-Te jó ég, nem magamról beszélek ! - fogta a fejét hitetlenkedve -Nem akarom, hogy miattam bántsanak !

Szó szerint lesokkoltam , dermedten ültem , és meredtem a mindig nyugodt, szőke fiúra, aki most idegesen járkált fel-alá az előszobában. Nehezemre esett felfogni, hogy rólam beszél.

-De nem vagyunk együtt , mért bántanának ? - nyeltem nagyot, mire Niall felkapta a fejét.

-Mert az újság szerint a barátnőm vagy, és ezt sokan nem tudják elfogadni ! - vette lejjebb a hangját, de még mindig érezni lehetett azt a mérhetetlen dühöt, mely áradt belőle.

Csendben mérlegeltem a szavait, miközben ujjammal kezdtem babrálni.

-Engem nem kell féltened ! - álltam fel egy halovány mosoly kíséretében.

-Noah.. - lépett közelebb, mire lehajtottam a fejem.

-Mondom, hogy nem kell aggódnod ! - jelentettem ki élesen - Hidd el , pár nap múlva örökre elfelejtenek !

Torkomban gombóc keletkezett, melyet sehogy sem tudtam legyűrni. Kikerültem Niall, majd felrohantam az emeletre , és becsaptam magam mögött az ajtót. Keserű íz költözött a számba..ezt akarom ? Hogy elfelejtsen ? Mert ha lejár az időm visszatérek a Pokolba, és akkor kitörlődöm az emberek emlékezetéből. Nem fogják tudni ki vagyok, elfelejtenek mindent , ami velem kapcsolatos.

-Nem akarom, hogy elfelejts ... - suttogtam megtörten , tekintetem a csuklómra siklott.

Harag árasztotta el egész testem , és legszívesebben leszakítottam volna a tetoválást, mely kilétemre emlékeztetett. Hisz én nem vagyok ördög ! Nem vagyok gonosz , ördögi , aljas, sem kegyetlen ! Megtörtem...a remény utolsó sugara is elszállt testemből...hogy tegyem tönkre Zayn életét, ha nem akarom ? De ha nem teszem sosem láthatom többé Jamest...
Barátom említésére felkaptam a fejem . Feltápászkodtam az ágyról , és az ablakhoz sétáltam , elhúztam a függönyt, és üveges tekintettel meredtem a csendes utcára. Este 8 óra ... olvastam le az utcai  óráról.
Az utóbbi 2 napban, amióta itt vagyok egyszer sem jutott eszembe James...nem hiányzott , nem gondoltam rá. Niall elfelejtette velem a gondjaimat , mellette lettem önmagam...az igazi énem mutatkozott meg mellette, mert nem voltak elvárások , szabályok. James mellett viszont olyannak kellett lennem, amit elvárnak. Erősnek , bátornak , és ördögnek...és ez eddig fel sem tűnt. De most, hogy tudom ki vagyok , már máshogy látom a dolgokat , és talán nem James az, akiért küzdenem kell !

5.~Megbánás, és szomorúság~

-Hol is kezdjem ... - kezdtem bele komoly arccal.

Talán nem is kell akkorát hazudnom... csak ki kell hagynom, hogy ördög vagyok , a többit elmondhatom.

-Nem volt a legszebb gyermekkorom - ismertem el - Apukám még születésünk előtt lelépett , anyukám, pedig épphogy ránk nézett. Már kiskoromban megtanultam , hogy csakis magamra számíthatok ...csakis.

Halk, hisztérikus nevetés hagyta el ajkaimat , mire Niall arca elkomorult. Lábaimat kinyújtottam , és a balt hanyagul átlendítettem a jobbon. Kezeimet összekulcsolva öleimbe ejtettem , majd összeszedve minden gondolatom, beszédre nyitottam a szám.

-Míg kicsik voltunk, felhőtlen volt a kapcsolatunk az ikertestvéremmel. Szerettünk együtt játszani , sokat beszélgettünk , és nevettünk. Azonban anya , mikor 14 évesek voltunk , minden szó , és ok nélkül elhagyott minket , Mia magába fordult , és míg én azon voltam, hogy legyen mit ennünk , és megéljünk valahogy, ő a szobájában sínylődött. Eltávolodtunk egymástól , és mára- már alig beszéltünk ... - mély levegőt vettem, majd folytattam történetem kitalált részét - Teljesen egyedül maradtam , és már nem bírtam tovább , így eljöttem , és tessék ... itt vagyok.

Halovány mosoly futott át arcomon , de bármennyire is próbáltam , nem maradt ott. Láttam Niall arcán, hogy megdöbben, nem erre számított.

-És ő most hol van ? - kérdezte halk hangon - Mia ?

-Nem tudom... - sóhajtottam , válaszom őszinte volt.

Nem tudom hol lehet, mit csinál, sikerült -e már neki a feladat, vagy ő is éppoly tanácstalan , mint én ? Niall lassan dőlt hátra a kanapén , majd elgondolkodva meredt maga elé. Szőke tincsei kócosan lógtak szemébe, melyeket időnként megelégelt, és kisöpört onnan. Csend telepedett ránk , ami ugyan nem volt kínos, engem mégis zavart , így egy erőltetett mosoly kíséretében újra szónokolni kezdtem.

-Imádom a telet,  a forrócsokit , főleg a tiédet ! Nem szeretem a kávét , a nagyon vidám színeket , imádom , mikor a számba esik a hó ! Szeretem nézni az embereket  , mikor örülnek, ugrálnak , sietnek valahova, vagy ha csak ülnek egy padon.  Szeretek olvasni , imádom a krimiket ! - kezdtem el, mire a mosoly őszintén ragadt arcomra - Nem szeretem, ha valaki nagyképű , és beképzelt ,  mondogassa magának az istenítő szavakat ! Szeretem, ha valami izgalmas , és relytéjes !

Miközben mondtam, ujjaimon számoltam , mire Niallből nevetés tört elő. Hangja átjárta egész testem , mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Fejét hátradöntötte , nevetésében már a hasát fogta , miközben én érdeklődve méregettem. Végül kacagása csillapodott , majd teljesen elhalt , fejét aranyosan hajtotta vissza. Kék szemei megcsillantak a lámpafényben , miközben édes mosoly kíséretében tekintetével végigmért.

-Na , mostmár mindent tudok rólad - mosolygott rendíthetetlenül.

"Bárcsak" szólalt meg egy hang a fejemben , mire furcsa érzés kerített hatalmába... bűntudat.  Összeráncolt szemöldökkel néztem végig magamon , kezdtem azt hinni, nem is önmagam vagyok . Tekintetem találkozott Nialléval , aki fürkészve figyelte mozdulataimat  , ezért gyorsan rendeztem vonásaimat.A csendet , hasam hangos korgása törte meg , mely emlékeztetett, hogy ennem kéne.

-Ma még nem is ettem semmit - fogtam meg a hasam, hátha akkor halkabb lesz.

-Rendeljek pizzát ? - kérdezte a mellettem ülő szőkeség.

-Nem akarom, hogy rám költsd a pénzed ! - ráztam meg a fejem , majd felpattantam, és a konyhába indultam.

Niall is követett , megállt a pult egyik oldalánál , és kíváncsian leste minden mozdulatom. Kitártam a hűtő ajtaját , és elkeseredetten vettem tudomásul , miszerint nincs benne semmi főtt étel. Tekintetem egy nagy gyümölcsön akadt meg, amit összeráncolt szemöldökkel ki is emeltem , majd hitetlenül a fiú felé fordultam.

-Egy ananász ?! - kérdeztem reménytelen hangnemben - Mit keres itt egy ananász, tél kellős közepén ?

Niall bolondosan  megrántotta a vállát, szemében gyermeki pajkosság csillogott. Hitetlenül ráztam a fejem , majd visszahelyeztem a gyümölcsöt a helyére.

-Áhá ! - vidultam fel , és kihalásztam a hűtő oldalából egy citromos joghurtot - Mégis van mit ennem !

Bizonyítékként a fiú arcába nyomtam a kajám , majd leszedtem a papírt a tetejéről, és meg is kostóltam. Niall szemeit lesütötte , szájait beharapva próbálta elfolytani feltörekvő nevetését , melyet homlokráncolva figyeltem.

-3 hete lejárt - hívta fel rá a figyelmem elfúló hangon.

Szemeim kikerekedtek , azonnal a csaphoz rohantam , kiköptem a citromos löttyöt, majd amilyen gyorsan csak tudtam kiöblítettem a számat.

-Fúj - töröltem meg ajkaimat kézfejemmel. Kétségbeesetten néztem körbe , tekintetem megállapodott Niall-on , mire hatalmas sóhaj szökött fel ajkaim közül - Lehet Hawaii pizza ?

                                                          
                                                                      ~Niall Horan~


 Nevetve haraptam még egyet a pizzába, miközben hitetlenül ráztam a fejem. Noah fintorogva nyúlt egy újabb darab ananászért , majd áthelyezte egy másik szeletre.


-Minek kértél Hawaii pizzát, ha nem szereted rajta az ananászt ? - kérdeztem reménytelen arcal.

-Jól van, mostmár leszállhatsz rólam ! - nevetett saját magán.

Közelebb húzta magához a tálat, majd jóízűen beleharapott a pizzájába. Fejemet rázva vettem kezembe a poharam , majd gyorsan ki is ürítettem tartalmát. Jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat , majd tekintetem az ananászokkal megrakodott pizzaszeletre tévedt. Megnyaltam ajkaimat , miközben tenyereimet gyerekes izgalommal összedörzsöltem. Mint egy pióca az áldozatára, úgy csaptam le az utolsó szeletre , amit tányéromra helyeztem, majd izgatottan meg is kostóltam. Noah megrökönyödve nézett, majd kitőrt belőle a nevetés , hangja betöltötte az egész helységet. Most ő rázta a fejét mosolyogva , majd óvatosan belekortyolt a poharába. Gyorsan megettem a maradék ételt is, majd összeszedtem a tányérokat, és a mosogatógépbe helyeztem őket. Noah közben az ablakhoz sétált , és kikukucskált a redőny résein .
Tekintetem akaratom ellenére emeltem rá , arcomra mosoly húzódott , amint lábujjhegyre ágaskodva leskelődött a kis résen. Halkan felnevettem , mire fejét felém fordította , arcán halvány mosoly suhant át. Kezeit maga mellé ejtette , majd teljesen felém fordult.

-Mi az ? - nézett rám sötétkék szemeivel.

-Olyan más vagy - néztem végig karcsú testén .

-És az baj ? - támaszkodott neki az ablakpárkánynak.

-Nem , sőt ... - nevettem fel.

A lány halovány mosolyra húzta a száját , ám szemeiben furcsa érzést véltem felfedezni...míg arca vidám maradt, szemei többet elárultak, mint azt akarta. Megbánás , és szomorúság keveredett tekintetében , ám ezt ügyesen palástolta , csakhogy engem elég nehéz átverni. Mivel híres vagyok , megkellett tanulnom, hogy hogy különböztessem meg az embereket. Kik azok , akik segíteni szeretnénenek, kik azok , akik magamért szeretnek , és kik azok, akiknek csak a hírnevem kell. Azonban Noah más volt... sosem a bandáról, vagy hírnevemről érdeklődött , még csak szóba sem hozta. Ő Niall Horant szerette volna megismerni, nem azt , akit minden újság, és tv mutat. És pont ezért volt furcsa a szemében tükröződő érzés, melyet nem tudtam hova tenni.

-Tudod , néha annyira nem értem az embereket - fordult vissza az ablakhoz, majd tekintetét újra rám emelte - Mindenki bezárkózik , pedig annyi mindent lehetne kint csinálni !

Szám huncut mosolyra húzódott , majd intettem a fejemmel, tudatára adva, hogy kövessen. Noah kíváncsian teljesítette ki nem mondott kérésem , azonnal mellettem termett, és elindult az előszobába. Izgatottságát leplezni sem tudta volna , bakancsát ügyetlenül húzta magára , majd sálát feltekerte, és magára kapta a kabátját. Eközben én is felöltöztem, majd sapkám fejembe húztam , és feltettem kapucnim, hogy lehetőleg senki ne ismerjen fel. Ahogy kitártam az ajtót , Noah rögtön kilépett , és meg sem állt a kapuig, melyet gyorsan fel is tárt. Bezártam az ajtót , majd a lány után iramodtam, aki a kapunak dőlve várta, hogy én is megérkezzek. Mosolyogva a kilincshez nyúltam, ám kezem azonnal visszarántottam ... forró volt.

-E... ez ...forró - néztem felváltva kezemre, majd a kilincsre.

Tekintetem idétlenül Noahra emeltem, attól tartottam kinevet, és hülyének tart majd , ehelyett azonban furcsa arckifejezést öltött. Félelem sugárzott szemeiből, ám amint észrevette, hogy őt figyelem, azonnal rendezte vonásait. Arcára értetlenség ötlött , összeráncolt szemöldökkel nézett az ajtóra.

-Ez kicsit abszurd , nem gondolod ? - kérdezte határozottan.

-Tudom, de tényleg forró volt ! - bólogattam, kiállva igazamért , ám mikor kezem újra a kilincsre helyeztem , az ugyanolyan hideg volt, mint kellett volna lennie - Pedig ....

Szórakozottan néztem újra a lányra, aki érdeklődve figyelt. Megráztam a fejem, majd bezártam a kaput , mely hangos kattanással jelezte, hogy ezután nem lehet belépni rajta. Noah arcán kislányos mosoly terült el, izgatottan indult el jobbra , mire én is észbekaptam, és utána futottam.

-Jól van , azért várj meg ! - nevettem, mikor végre beértem a lányt, aki erre megtorpant.

-Bocsi - pirult el, majd lassabbra vette a tempót.

Ezután csendben sétáltunk tovább , lépteink alatt ropogott a frissel hullott hó . Csípős szél fújt, mely olykor bele-bele kapott Noah hajába  , aki ilyenkor nevetve megtorpant, eltűrve rakoncátlan fekete tincseit. Kezeimet zsebeimbe mélyesztettem , miközben elmélyülten figyeltem a mellettem lépkedő lányt , aki néha néha felém nézett , majd halkan nevetve visszaszegezte tekintetét az útra.
Egy óriási, fából készűlt kapuhoz értünk , melyet most fehér hótakaró fedett. Mosolyogva léptünk be a park fái közé, melyek ágait hatalmas fagyöngyök díszítettek. Noah szájtátva fordult körbe, tekintetét a fák sokaságaira emelte. Hitetlen nevetés szökött fel ajkai közül , majd tekintetét rám emelte.

-Hisz ez gyönyörű... - nézett szemeimbe - El sem hiszem !

-Még sosem jártál itt ? - ráncoltam a szemöldököm.

-Nem... - ámult továbbra is, mire felnevettem.

Tekintetét az égre emelte , majd hirtelen kitárta kezeit , és nevetve forogni kezdett. Haja lobogott a levegőben, miközben hangos nevetése szívemig hatolt. Forgása lassúlni kezdett , majd egy egyszerű mozdulattal a frissen lapátolt hókupacba vetette magát. Megrökönyödve néztem a nevetéstől vonagló lányt, majd mintha csak fejbe csaptak volna, tört fel belőlem is a röhögés. Hátam előregörnyedt , szinte már fuldokoltam , miközben hasamat fogva lassan én is leereszkedtem a puha hóba. Nem érdekelt, ha megfázok , vagy berekedek , ebben a pillanatban csakis a mellettem fekvő lány kötötte le minden figyelmemet. Nevetésünk szerintem a világ másik oldalán is meghallották, de ha odáig nem is hatolt el , az utca végén biztos mindenki megrökönyödve kapkodta a fejét. Ennek gondolatára még jobban nevetni kezdtem , mire Noah felém fordította fejét, majd ő is nevetésbe tört ki. Lassan lecsillapodtunk , mire mintha a tőlünk nem messze ülő , idős bácsi fellélegzett volna . Fejem a lány felé fordítottam, aki térdeit felhúzva,  kezeit hasán összekulcsolva meredt az égre. Hirtelen megszűnt létezni a külvilág , csakis őt láttam, amint tekintetét lassan felém fordítja. Halk nevetés hagyta el ajkait, majd elmosolyodva nézett végig rajtam. Furcsa érzés kerített hatalmába , nem éreztem már a hó hidegét, csakis azt a melegséget, mely egész testem átjárta.

4.~Ne felejtsd el ki vagy!~

Nagy ásítás közepette fordultam bal oldalamra , a takarót a fejemre húztam, így eltakartam a függöny résein beszűrődő halovány fényt, mely bántotta a szemem. Jóleső sóhaj hagyta el a szám, ahogy beszippantottam a paplan friss virág illatát , mely mintha új erőt adott volna . Ellazítottam a végtagjaimat , így átadva magam a pihenés gyönyörű érzésének.
Aztán, mintha csak fejbe csaptak volna, jutott a tudatomig hol is vagyok igazából . Felcsaptam a takarót , és villámsebességgel ültem fel , talpaim a hideg talajhoz simultam. A hirtelen jött világosság bántotta a szemem , így nagyokat pislogtam, mire végre hozzászoktam. Testsúlyom lábaimra helyeztem, majd óvatosan felálltam , és a nagy gardróbhoz csoszogtam. Szélesre tártam , mire nem várt meglepődöttség ült ki az arcomra. A ruhák élükre vasalva pihentek szépen sorban a polcokon , a legtöbb azonban fogasokra akasztva lógott alább, szépen egymás után rakva.  Mindegyik különféle színekben pompázott , nem úgy, mint az én szekrényemben , ahol minden egyes ruha fekete . Lányos izgalommal simítottam végig a ruhák selymes anyagán , majd a felénél széttoltam őket, és egyesével nézegetni kezdtem. Nehezen, de sikerült kiválasztanom mai  szerelésem  , mely talán legjobban illett jellememhez, mégis annyira idegen volt.
Csendben baktattam le a lépcsőn , leérve azonban nem tudtam mit tegyek. Illetlenségnek véltem csak úgy beülni a fotelba, és TV-ni , vagy kutakodni a hűtőben. Azonban legnagyobb szerencsémre kinyílt a konyhaajtó , és egy kócos hajú fiú lépett ki rajta.

-Jó reggelt ! - mosolygott rám , kezében két bögrét tartva.

-Szia - köszöntem zavartan.

-Csináltam kávét - emelte meg az egyik kezében tartott csészét - Kérsz ?

-Még sosem ittam, de szívesen megkóstolom - mosolyodtam el , teljesen megfeledkezve arról , hogy elárulhatom magam.

-Nem ittál még kávét ? - húzta fel a szemöldökét furcsállva.

-Ugyértem , hogy...még a tiédet nem kóstoltam - mentettem a menthetőt.

Legszívesebben a falba vertem volna a fejem , hogy mondhattam ilyet ? ,,Szép" szavak áradatát zúdítottam magamra, majd erőt vettem magamon , és mosolyt erőltettem az arcomra. Niall furcsállva nézett, majd egy válrándítással lezártnak tekintette az ügyet.  Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, majd követtem a fiút a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra , és érdeklődve figyeltem Niall minden mozdulatát, amint a dohányzóasztalra helyezi a bögréket, majd ő is leül mellém. Szótlanul vettem a kezembe a forró italt , melynek tetejét tejszínhab díszített. Niall közben a fekete távirányító után nyúlt , amivel bekapcsolta a TV-t. Hidegen hagyott a képernyő , inkább a fekete lé, mely a bögrémben kavargott , kötötte le a figyelmem. Végülis, a forrócsoki isteni volt, akkor ez sem lehet rossz. Óvatosan emeltem a számhoz a csészét , a forró gőz , mely az italból távozott, jólesően csapta meg az orrom. Lassan kortyoltam bele az italba, de a várva várt  hatás elmaradt. Kesernyés íz töltötte be a szám, mire akaratom ellenére fintorodtam el. Leemeltem a bögrét a számtól , közben vonásaimat próbáltam rendezni.

-Azt hiszem, nem szeretem a kávét ... - jegyeztem meg halkan, mire Niall felém kapta a fejét.

-Nem ízlik ? - szontyolodott el.

-Az igazat megvallva - kezdtem magyarázkodni - nem szeretem , csak azt hittem a tiéd ízleni fog, de sajnos ezt a löttyöt nem nekem találták ki !

Niall szája mosolyra húzodott, miközben ajkait halk nevetés hagyta el. Az én szám is mosolyra húzódott , majd nevetés tört fel belőlem is. Hátradőltem a kényelmes ülőgarnitúrán, miközben nevetésem töltötte be az egész helységet. Niall keze véletlen a combomra tévedt , mire összerezzentem. Furcsa érzés járta át a testem , melegség öntött el , szívem nagyot dobbant. Ijedten kaptam mellkasomhoz, miközben tiltakozóan ráztam a fejem.

-Nem , nem , nem , nem , nem ! - suttogtam épphogy hallhatóan.

Dobogott...dobogott a szívem, méghozzá nagyon hevesen . Félelem lett urrá rajtam... mi történik velem ?

-Noah ? - nézett rám aggódva Niall - Jól vagy ?

-Igen , persze , megbocsátasz pár percre ? - feleltem zaklatottan, miközben tekintetem ide-oda járattam az ajtó, és a fiú között.

-Persze - ráncolta össze a szemöldökét, de én már el is tűntem az ajtó mögött.

Sietősen futottam fel a lépcsőn , és berontottam a szobába. Annyi erőm még volt, hogy becsukjam az ajtót , de aztán lábaim elgyengűltek. Erőtlenül csuklottam össze , és zuhantam a földre , melyet nagy koppanás jelzett. Csuklómba elviselhetetlen fájdalom nyilalt , mire gyötrelmes sikoly hagyta el a szám. Szemeimet görcsösen szorítottam össze , remélve, hogy enyhül a fájdalom. Légzésem lihegéssé változott , a levegőt szaggatottan vettem. Csukott szemhéjaim alatt összegyűltek a könnyek, kinyitásra késztetve szemeimet. Lassan engedelmeskedtem , könnyeim patakként folytak végig arcomon , égetve puha bőröm. Körmeimet a szönyegbe mélyesztettem, ajkaimat összeszorítottam, elfolytva újra feltörő kiáltásaimat. Hajam csapzottan lógott előre , olyan voltam, mint egy tehetetlen oroszlán , ki csak szenvedni tud, mert nem tehet semmit.
Tekintetem a csuklómra tévedt , mire szemeim kikerekedtek. A tetoválás, mely földreszállásom után jelent meg karomon , vörös tűzként izzott. Körvonalai kidudorodtak , és vészjósló piros színben zárták közbe a holdat ábrázoló képet. Az egész alkarom egyenletes ütemben lüktetett , látásom homályosodni kezdett , míg végül már nem maradt semmi, csak sötétség...
Ne felejtsd el ki vagy , és miért jöttél ! 
Hang behálózta az elmém , vízhangként ismétlődött , mintha csak mellőlem szólt volna . Fejem lüktetett , tüdőm összeszorult , alig jutottam levegőhöz. Majd egyszerre elmúlt minden fájdalom , látásom újra kitisztult.
A szoba csendjét csak hangos lihegésem törte meg , mely mintha felerősödött volna , így, hogy nem talált vetélytársat, ki hangosabban szólna nála. Homlokom verejtékezett , fekete hajzuhatagom csapzottan lógott előre , végei a padlót súrólták. Ne felejtsd el ki vagy ... ez a mondat ismétlődött  bennem folyamatosan, miközben minden erőm összeszedve kiegyenesedtem ültemben.

-Meg kell keresnem ! - suttogtam , hangom mégis határozottságot sugárzott.

Súlypontom lábaimra helyeztem, majd lassan felálltam. Kezeim még mindig remegtek , azonban döntésem végleges volt. Nem várhatok itt  hogy megjöjjön , nekem kell mennem. Magabiztos léptekkel indultam meg az ágyhoz , melynek takarója pont úgy állt, ahogy reggel hagytam. Közvetlenül előtte álltam meg , szemeimet lehunytam , és erősen koncentráltam. Halk puffanás jelezte , hogy tervem bevált , és mire szemeim újra kinyíltak, már egy ruhákkal megpakolt táska hevert a franciaágy közepén. Mosoly kúszott a számra, miközben megmarkoltam a fülét , és egy könnyed mozdulattal leemeltem az ágyról. Az ajtó egy csettintésre kinyílt előttem , én pedig azonnal ki is léptem rajta , majd az irányt a földszint felé vettem.

-Már kezdtem aggódni, hogy valami bajod van ! - sóhajtott megkönnyebülten Niall, mikor meglátott a lépcsőfordulóban - Mész valahova ?

Csendben lépkedtem le a lépcsőn, majd megálltam előtte , tekintetem övébe fúrtam. Magasabb volt nálam , ami hatására aprónak, és elnyomottnak éreztem magam, pedig ha úgy vesszük, én vagyok fölényben. Zavartan szorongattam táskám fogantyúját , majd egy nagy sóhaj közepette belekezdtem.

-Nagyon köszönöm , amit értem tettél, de nem maradhatok tovább ! Neked is jobb lesz , így nem tudok bajt hozni a fejedre ! - mondtam határozottan.

Niall arca elkomorult , vonásai megkeményedtek. Csalódottság ült ki arcára , mely legbelül megdöbbentett, azonban tartottam magam elhatározásomhoz.

-Mért hoznál bajt a fejemre ? - kérdezte erőteljes hangon .

-Ez bonyolult , elég annyi , hogy nem lenne jó vége, ha maradnék - bólintottam, megerősítve mondandóm.

-És hol fogsz aludni ? - húzta fel a szemöldökét.

-Boldogulok majd valahogy - rántottam a vállamon - Köszönök mindent !

Pár percig csendben álltam, majd mosolyt erőltettem arcomra , és kikerülve őt a bejárati ajtó felé indultam. Magamra kaptam a kabátom , és a csízmám , majd még egy utolsó pillantást vetve a döbbenten álló szőkeségre, kiléptem a kertbe. A téli csípős szél azonnal elkapott , és arcomba fújta göndör hajam. Testem megremegett, de tartottam magam, így tettem egy lépést a hóban, mely kis híján a térdemig felért. A vizes anyag egy szempillantás alatt beszivárgott csízmám résein , eláztatva a zoknim , és nadrágom. Bosszús sóhaj tört fel belőlem , ám folytattam utam. Táskám alja súrólta a havat, félő volt, hogy az is elázik . Nagy nehezen kiértem a kapuig , ám kinyitása komoly gondot okozott, ugyanis a zár megfagyott. Óvatosan körbekéleltem , majd miután meggyőződtem róla, hogy senki sem figyel , kezem a zárhoz nyomtam , és koncentrálni kezdtem. Piros lángok szabadultak fel tenyeremből , megolvasztva a reteszt, mely halk kattanással jelezte, hogy feladja a harcot. Önelégült mosollyal az arcomon léptem ki a kertből , de mosolyom azonnal lefagyott. Egy kocsi suhant el előttem , felverve a lagyakot, mely rajtam landolt.

-Ezt nem hiszem el ! - néztem végig magamon fancsali képpel.

Hajamból barna sár csöpögött , fehér bakátomat pedig inkább feketének nevezném . Hisztérikusan dobbantottam egyet tehetetlenségemben , miközben undorodva lesöpörtem kabátom ujjáról a szutykot.

-Boldogulok majd valahogy - hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot - Ezt te sem gondoltad komolyan !

Lassan fordultam meg , mire Niallt pillantottam meg, amint az ajtó előtti oszlopnak dőlve állt. Szégynekezve húztam be a nyakam... tényleg nem gondoltam végig !

-Ezzel nem számoltam ...-ismertem be.

A fiú arcán győsztes mosoly terült szét , majd ellőkte magát az oszloptól, és elém sietett. Kérdezés nélkül elvette a táskám, majd mosolyogva a ház felé intett.

-Mondom , hogy csak bajt hozok rád ! - tiltakoztam .

Olyan kedves, és nagylelkű volt ez a fiú... és én csak rosszat okozok neki, pedig nem akarok . Viszont, mivel ismeri Zaynt , remélhetőleg nemsokára találkozhatok vele is... csak ki ne fussak az időből, mert az az életembe kerülhet.

-Ugyan mivel ? - nevetett fel édesen - Gyere már !

Hezitáltam, de végül megadtam magam, és tenyerem Niallébe illesztve elindultam a ház felé. Beérve jóleső meleg csapott meg , mely megváltásként köszöntött . Lerúgtam magamról a csízmám , majd gyorsan kibújtam zoknimból, mely mintha csak egy hideg zuhanyt vett volna. Lábujjhegyen lépkedtem fel az emeletre , ügyelve, hogy ne vizezzek össze mindent. A fürdőben leaggadtam magamról piszkos ruháimat, és a mosdókagylóba helyeztem őket , hogy majd átöblítsem. Beléptem a zuhanykabinba , és rögtön magamra engedtem a forró vizet, mely kényeztette bőröm.
Ha valahogy kapcsolatba tudnék lépni Miával , akkor ő biztos tudna segíteni... Mia igazi ördög . Kívül bájos, és gyönyörű, ám belül verejéig gonosz , furfangos és ravasz. Senki, és semmi nem álhat az útjába, ha valamit akar, azt úgyis megszerzi, bármi is legyen az ára. Én viszont kívül is ugyanolyan vagyok, mint belül... bizonytalan, ha döntést kell hozni, ám annál inkább kíváncsi, ha az emberekről , és a szokásaikról van szó.
Elzártam a csapot , és kicsavarva a hajamból a vizet, kiléptem a kőre. Apró testem törölközőbe bugyoláltam , megtöröltem a hajam , majd belebújva a kölcsönkapot papucsba, kiléptem a helységből. A folyosói hőmérséklet sokkal hidegebb volt, mint a fürdőben uralkodó , párás, meleg levegő, így gyorsan besliccoltam a szobába. Magamra kaptam egy sima fehér , hosszú újjú pólót , és egy fekete cicanadrágot , majd visszasiettem a fürdőbe , ahol nagy nehézségek árán, de előkutattam a hajszárítót. Miközben fekete hajam száradt , addig én a gondolataimba merűlve meredtem tükörképemre . Szokatlan volt magamat így látni... emberként . Én más vagyok , vagy mégsem ? Furcsa gondolat vert táborhelyet elmémben , melynek következtében a hajszárító is megállt a kezemben. Vagy mégsem... ? Gyorsan megráztam a fejem, így a gondolat továbbszállt, ám a kétely továbbra is bennem élt.


-Mit szoktál csinálni, mikor egyedül vagy ? - tudakoltam, miközben lábaimat törökülésbe húztam a kanapén.

-Nem sok időm van kikapcsolódni - jegyezte meg Niall, miközben nagyot harapott a szendvicsébe - Mikor van egy kis szabad időm , általában ha tehetem meglátogatom az anyukám , de a legtöbbször elmegyünk valahova a srácokkal.

-Srácokkal ? - kérdeztem , bár tudtam kikről beszél.

-A bandatársaim - bólogatott , majd zsebébe nyúlt , és egy apró készüléket halászott ki onnan.

Felhúzott szemöldökkel figyeltem, amint megnyomott egy gombot , mire az egész képernyő kivilágosodott. Kíváncsian , ugyanakkor megrökönyödve néztem, amint a felülethez ér , mire az feloldódik, és egy kép jelenik meg rajta. Niall a képernyő jobb sarkába kattintott, mire valami menü szerűség jelent meg a kijelzőn. Ide oda kattingatott , és huzogatta a képernyő felületét , mire végre ujjai megállapodtak egy képen, melyre rá is nyomott. Ugyanaz az 5 fiú mosolygott rám , melyből kettőt ismerek is.

-Ők azok - mosolyodott el , miközben féloldalasan rám nézett - Louis , Harry , én , Liam...

-És Zayn - fejeztem be suttogva.

-Ismersz minket ? - húzta fel a szemöldökét, miközben teljesen felém fordult.

-Igazából láttalak a nagy plakáton - ismertem be, mire Niall halkan felnevetett.

-De akkor honnan tudod Zayn nevét ? - kérdezte kíváncsian.

-Hát... egy újságban volt róla egy cikk , amit olvastam , és megjegyeztem a nevét - improvizáltam , mely már kezd mindennapos lenni.

-Jah, értem - bólintott , majd lezárta a képernyőt .

Félve nézett rám, mire összeráncoltam a szemöldököm , nem értettem...

-Te már nagyjából ismersz , de én nem tudok rólad semmit - szólalt meg halkan, mire bennem az ütő is megállt.

-Meséljek...magamról ? - nyeltem nagyot.

-Igen - mosolyodott el .

Dermedten ültem , és törtem az agyam . Hazudnom kell , jól tudtam, de mégis annyira nehezemre esett. Hiszen Niall olyan közvetlen, és kedves volt velem, megosztotta velem az életét , nekem meg hazudnom kell az enyémről .

-Hol is kezdjem... - kezdtem bele  , mire Niall szeme felcsillant.